Esem�nyek:S�g�

De m�g ez el�tt, p�r sz�ban visszat�rn�k Laricsev eset�re, mivel nem szeretn�k elvarratlan sz�lakat hagyni a t�rt�netben. Mi is lett a sorsa szeg�nynek?
Sajnos szomor� v�get �rt: a botom n�lk�l elhagyta a szerencs�je. Megpr�b�lt ugyan egy ugyanolyat faragni, de az a bot nem j�tt vissza hozz� �s semmi j�t nem produk�lt a s�t�ltat�j�nak. Faragott m�g egyet, s avval is �gy j�rt. Sorban gy�rtotta a botokat, amit el is vittek egy ideig a naivan rem�nyked�k, de azt�n elterjedt, hogy ezek a botok m�r nem az igaziak, �gyhogy a p�rul j�rt emberek egyszer csak j�ttek vissza csapatostul a templomhoz, szitkoz�dva �s b�szen r�zva a hamis botjaikat.
Az �reg, amikor l�tta a feld�h�d�tt t�meget, nyak�ba kapta a l�b�t, �s bevettette mag�t a B�kk vadonj�ba. De a bot eszm�je nem hagyta nyugodni; egyre csak kereste, kutatta az igazi var�zsbotot, persze mindhi�ba. Addig-addig, hogy lassacsk�n elborult az elm�je. M�r nem j�tt be a v�rosba, ott �lt az erd�ben egy barlangban, s egyre piszkosabb�, csapzottabb� v�lt. P�r �v m�lva vad�szok tal�lt�k meg a holttest�t. A k�l�n�s az volt, hogy a feje k�l�n volt a test�t�l; a balt�ja a keze �gy�ben, a saj�t v�re meg r�sz�radva. �gy t�nt, �nmag�t fejezte le.
Ugyanabban az id�ben, teh�t akkor, amikor szeg�ny Laricsev lev�gta a saj�t fej�t, a vil�g m�sik oldal�n, K�n�ban, egy Tiencsin nev� helys�g melletti erd�ben egy r�zsegy�jt� �pp hazafel� tartott. Ment, mendeg�lt, amikor egyszer csak �gy �rezte, mintha valaki h�zn� h�tulr�l a v�ll�ra vetett botj�t. H�trapillantott, �s egy fej n�lk�li testet l�tott a botj�n f�ggeszkedni. R�m�lten haj�totta el, majd szinte esz�t vesztve cs�pelte, am�g el nem t�nt a test. Ezut�n rohant a legk�zelebbi faluba. Mire meg�rkezett, m�r bealkonyodott. N�h�ny ember zsebl�mp�kkal a f�ldet vil�g�totta, mintha keresn�nek valamit. Odament h�t �s �rdekl�d�tt, hogy mi t�rt�nt. K�z�lt�k vele, hogy amikor az im�nt egy�tt �ld�g�ltek, hirtelen egy csapzott haj� �s szak�ll� emberi fej zuhant le k�z�j�k a semmib�l, majd egy szempillant�s alatt el is t�nt. A r�zsegy�jt� is elmes�lte a vele t�rt�nteket �s arra jutottak, hogy egyazon emberr�l van sz�. Azt azonban m�r senki sem tudta, hogy honnan ker�lhetett oda.
K�s�bb egy kosarat cipel� ember azt vette �szre, hogy egy emberi fej ker�lt a kosar�ba. A fej el�sz�r meglep�d�tt, majd faggatni kezdte �t. Az ember ijedt�ben a f�ldre ejtette a kosar�t, a fej ide-oda p�rg�tt, majd elt�nt.
Na, de err�l el�g is ennyi, t�rj�nk vissza a csap�h�dra. Ott tartottam valahol, hogy Miranda ahogy t�rtetett fel hozz�m, fekete-v�r�s aurab�l�ja, mint valami l�ngol� cs�va a h�ta m�g�tt �s d�ht�l tajt�kozva les�p�rte az asztalomat, majd miut�n megragadtam a csukl�j�t �s let�rdepeltettem magam el�, elt�nt, mint a k�d.
Joggal vet�dhet fel az olvas�ba a k�tely, hogy ilyen nem lehets�ges, az ember nem t�nhet el csak �gy, ukmukfukk. De h�t Miranda val�j�ban egy d�mon volt; a d�monok viszont igenis elt�nhetnek, ugyanis a test�k r�szei voltak�ppen nem is igazi, h�s-v�r testr�szek, hanem amolyan alvil�gi fuvallatok, szell�csk�k laz�n egybetapasztva.
Csak �ppen a val�di nev�t nem ismertem m�g. De ez is hamarosan kider�lt. Ugyanis Miranda cselekv�sre sz�nta el mag�t, �s ahogy a mond�s sz�l: tetteir�l ismerszik meg az ember.
�gy t�rt�nt, hogy p�r h�t m�lva, egy sz�p napon, amikor m�r j�csk�n benne j�rtunk a szezon k�zep�ben, egyed�l tal�ltam magam a h�don. Mirand��k nem j�ttek ki �rulni. Ez roppant furcsa volt, mert addig nem hagyott volna ki egyetlen napot se. Viszont �gy kora d�lut�n fel� megjelent k�t hivatali ember, vagyis k�t k�zter�let fel�gyel�. Ezek azt�n felsz�l�tottak, hogy hagyjam el a k�zter�letet, mert k�zter�leten nem lehet �rulni semmit. Hi�ba mondogattam nekik, hogy ez nem k�zter�let - mert val�j�ban a h�d mellett, egy r�gebben lebontott h�z hely�n �llt az asztalom -, a hivatalnokok hajthatatlanok voltak. Akkor avval �rveltem, hogy nem csak �n �rulok itt, hanem Mirand��k is, m�ghozz� m�r �vtizedek �ta. Erre azt felelt�k, hogy �k is el lesznek innen k�ldve. (Na persze! El is j�tt Miranda onnan - h�t �v m�lva! Akkor sem az�rt, mert mintha valaki elk�ldte volna. De err�l m�g k�s�bb ejtek sz�t.) De h�t hov� menjek, k�rdeztem a fel�gyel�ket. Mindegy, mondt�k, b�rhol �rulhatok a v�rosban, csak itt nem. Hi�ba soroltam, hogy a hely szakr�lis aur�ja, meg a turist�k, meg minden, �s hogy csak itt lehet j�l �rulni, nem tudtam meghatni �ket.
V�g�l is arra gondoltam, hogy m�gis csak jobb lesz m�sutt, legal�bb megszabadulok az �tkomt�l, meg azt�n h�tha m�shol is tudok hasonl�an j�l kereskedni.
Gondoltam kipr�b�lom el�sz�r a f�rd� bej�rat�t. M�snap m�r ott �rultam. Azazhogy nem �rultam semmit. A nagy semmittev�sben viszont volt id�m elgondolkodni a t�rt�nteken. Tiszta sor: ilyen v�letlen nincs. Pont akkor j�ttek ki a fel�gyel�k, amikor Mirand��k nem voltak ott. Holott el�tte minden nap ott voltak. Az egybees�s t�bb mint felt�n�; s csak azt jelenthette, hogy Miranda bem�szerolt a Hivataln�l. Vagyis, �k is a zseb�ben vannak.
Ha ez igaz, akkor megvan a val�di neve: Miranda, az intrikus d�mon. Az intrika �s r�galom mesterd�mona – semmi k�ts�g.
Vagy m�gsem? Egy k�l�n�s eset, ami n�h�ny nappal ezut�n t�rt�nt, elbizonytalan�tott.
A verand�n hever�sztem �s lassacsk�n r�m s�t�tedett. Kellemes b�gyadts�g lett �rr� rajtam; tekintetem a szemk�zti k�falon kalandozott minden c�l �s oks�g n�lk�l, azt�n meg�llapodott �s fix�l�dott egy ponton. Ez a pont ugyanolyan pont volt, mint a fal t�bbi pontja, �gyhogy pont �gy nem �rdekelt ahogy a t�bbi sem. Az id�folyam partj�r�l az abba belel�g� dolgok vissza�ramoltatt�k az id� azon r�sz�t, ahol �ppen �n is leledztem; a kinti s�r�s�d� s�t�ts�ghez r�tegenk�nt az �n bels� csend-s�t�tem is hozz�ad�dott; nem a transzcendent�lis s�k gondolattalans�ga volt ez, hanem a sevall�s� �s sehit� gondtalan �rz�kveszt�se, teh�t semmilyen kapcsolatban nem volt, mondhatn�m k�v�l esett az optikus reflex�ven �s minden aspektus�n. Mert nem a vil�goss�g ellent�te volt ez a s�t�t, hanem aff�le �res s�t�ts�g; maga a fogalomalkot�s, b�rmif�le lett l�gyen az �s annak emocion�lis alapja, ami az abdomin�lis plexus solarisban lokaliz�l�dik �s manifeszt�l�dik, vagyis a napidegd�cban. S mivel maga az alap iktat�dott ki ebben a medit�ci�n t�li, mondhatni transzmedit�ci�ban, �gy nem volt mihez invert�l�djanak a neuronk�pletek a szenz�riumban.
Egy hasonlattal megmagyar�zva: ha egy l�mp�t le vagy felkapcsolunk, ugyan�gy haszn�ljuk. Ha felkapcsolom, haszn�lom, ha lekapcsolom, haszn�lom. M�g a mozdulat is majdnem ugyanaz, de h�t tudjuk, hogy ha felkapcsoljuk a l�mp�t az nem ugyanaz, mint amikor lekapcsoljuk. A lekapcsolt l�mpa nem csak s�t�t; funkci�-s�t�t, hanem �res is. Csak f�lhalott anyag: �veg, l�g�res t�r, aminek k�zep�n n�mi hideg wolfram.
Sz�val ilyen lekapcsolt l�mpa voltam akkor ott a verand�n. Ez lehetett az oka, hogy megjelent (de nem mint jelen�s, mert akkor az m�r felcsavarta volna egy kicsit a l�mpa amper�t) a s�t�ts�g d�mona. Az biztos, hogy asszony volt; k�cos haja ak�r a sz�naboglya, el�rel�gva eltakarta az arc�t. Az �gyam el� l�pett, amit onnan tudtam, hogy a sztereogn�zisban fesz�lts�gk�l�nbs�g �llt be, amit a nyom�s �s az �raml�s v�ltoz�s okozott.
Amikor p�r centim�terre volt csak az arca az arcomt�l, f�lresim�totta csatornaiszap szag� haj�t �s el�t�nt k�v�rk�s, s�t�t �s r�t �br�zata.
R�m�lten menek�ltem volna, de a succubus vill�mgyorsan r�m telepedett �s j� er�sen �tkarolta a fejem. Sz�j�t a sz�mra tapasztotta, nyelv�vel �ttolta ny�l�t, mely olyan hideg volt, mint a j�gszil�nk. A ny�l lefolyt a torkomra, amit semmik�ppen nem akartam volna lenyelni. A ragacsos l� el�nt�tte a torkomat, amikor meg lesz�vtam, �jb�l megtelt a sz�m, �s ha �jb�l leveg�t vettem, megint csak lecs�szott. �gy ment ez j� ideig, m�r-m�r alig kaptam leveg�t, szinte kib�rhatatlannak �reztem a helyzetet. H�la istennek feles�gem kij�tt a szob�b�l �s l�pteinek zaj�ra a d�monasszony elengedett �s elt�nt. Ekkor v�gre telesz�vhattam a t�d�met tiszta leveg�vel.
N�h�ny napig azonban tartott a hat�s, nem b�rtam enni se. A szomsz�d azt tan�csolta egyek ny�klevest, az majd megh�nytat. Valami toj�sszer�s�get ki is h�nytam �s p�r nap m�lva felgy�gyultam a betegs�gb�l.

�