P

INTRIKA ÉS RÁGALOM

Kisregény

TARTALOM

Ezüst

(Miranda története, munkacím)

(Mikor is történt)

(Rozi néni)

(Talizmánok és amulettek)

(Belső viszonyok)

(Megközelítések)

(Hemével a csigalépcsőn)

(Az első támadás)

(Oneiromancia)

(Párbeszéd Icával)

(Csillagtakony gyűjtés)

(Érzések és érzelmek)

(Kronológia, összefoglalás)

(Következtetések és tennivalók)

(Az otthon keresése)

(Egy rémes álom)

(Másnap. Beszélgetés Rozi nénivel)

(Vessző)

II. RÉSZ

ARANY

(Találkozás Lajossal. Jól vagy?)

(Hazamegyek)

(A Varázstükör)

(Príma Matéria. Mi az?)

(Raktár)

(Magisterium)

(A csapóhídon - Kalcináció)

(Laricsev és sétabot - Putrefakció)

(A Torony - Szublimáció)

(A Panorámakereskedő - Solució)

(Újra együtt - Desztilláció)

(Mágikus rózsa - Koaguláció)

(Aurum Nostrum - Extrakció, Dideszció, Ceració)

(Az ARANYTÖKÖR - Homo Erectus-Transzmutáció)

(Egy arc a tükörben - Ébredés)

(Miranda története, munkacím)

Fáradt vagyok.
Írni végképp.
Agyam kiadja ugyan a parancsot, s az lefut egy idegszálon ujjam mozgatóízületeibe, felemeli, s ernyedten leejti az éppen alá kerülő billentyűre… de minek?
Jó, jó, tudom, Mirandáról kéne írnom, de megéri ez a némber ezt a sok időt és vesződséget?
Nem, természetesen nem éri meg, ezért úgy döntöttem inkább magamról fogok írni egy történetet, amibe majd rafinált módon beleszövöm Mirandát is.
Miranda, mint Korunk Hőse, az elpusztíthatatlan aljasság saját bejáratú szinonimája, akit, úgy lehet, maga a Sátán kreált egy rossz, depis percében s felküldte e világba ijesztgetni minket.
Miranda, az intrika élő szobra, a boszorkányos cselvetések mestere, a rágalom undoríró rágcsálója, a Fekete Özvegy nevű pók, aki láthatatlan hálót sző negédből, aki bárhová kerül, a békétlenség és gyűlölet kipárlásában érzi legjobban magát, ezért meg is teremti azt ő maga. Miranda a 80-as évek elején emelkedett, akkor már a Vár lépcsőin flangált le s föl, a Sötétség démoni Királynője, válláról a gyűlölet, mint fekete palást zuhogott alá, kezében pohár, pohárban vérvörös bor…
Már akkor meg tudtam volna fojtani.

(Mikor is történt)

Folytatom. Tehát mikor történt? Mikor vette kezdetét az esemény? Egyszerű kérdés, de a válasz bonyolult. Mikor vette kezdetét az idő? Idő mindig is volt, az ősrobbanás előtt is, tehát ezek az események mindig is voltak. Abban az időben balkézről kelt fel a nap, jobbra nyugodott le. Természetesen, ha Észak felé álltunk, de akkor pont a déli sark felé volt Észak. Az éji égbolton csupa ismeretlen, kegyetlen és elnevezetlen csillag, a Hold egy porszem, a Nap vén vörös törpe, különös visszfény mindenütt, a Vár csapóhídja föl-le jár magától. Mindenhol kiszáradt, repedezett márványú szökőkutak, a kihaltság érzését csak egy-egy levágott kézfej gilisztamozgású mocorgása enyhíti.
De mégis! Újkor? Legújabb kor? A legújabb kor utáni újközépkor? Igen, ez a XX. Század. Legyen az évszám 1972 után 16 évvel.Micsoda rafinált mondat!
1972-ben kulminált a XX. Század. Nemcsak azért mert majdnem aranymetszésben van vele, de a hatvanas években alakult bandák ekkor értek be, mint egy cinhordónyi cefre, és sorra adták ki ebben az évben legjobb nagylemezeiket. Négy évvel a 68-as csehszlovákiai invázió után, amikor mindenki nekiment a Szőlészeti Kutatónak, Magyarországon már tizenhatan gondolták úgy, hogy a létező szocializmus nem a létező legjobb megoldás. Ez már a kritikus tömeg, ami már nem csökkenhet, csak növekedhet. Takács-Kocsis vonala ez Shuszterékkel. Úgy gondolták átcserélik a várost Kocsisnak. Kőműves Kelemen tornyot épít Bartuséknak, megalakul LGT szupergroup és az Urániában elpengetik halhatatlan nótájukat a Tengelykezű félembert. Ennek egyik sora így hangzik: Ha tiki-takit akarsz játszani gipszeld be a kezed.
Még sok mindent el tudnék mesélni 1972-ről, de valójában a tizenhat évvel későbbi évről szeretnék beszélni, amiről viszont semmit se tudok. Hacsak azt nem, hogy ebben az évben összevesztem a harmadik feleségemmel, de úgy, hogy fogtam a motyókámat, és el is költöztem otthonról. Persze Éva és én is tudtam, hogy nem komoly, valójában minket egymásnak teremtett az Ég, ami később be is bizonyosodott.
Akkor már volt egy 1 plusz két félszobás villalakásunk a Temető utcában, egy fiunk és egy lányunk, a lány másfél éves. Nem tudtuk, hogy ez egy rege kezdete hellenista sorozatban, mint az amerikai történelem levágott fejű kezdete, kezdete a véres pohárnak, amit Parcifal kehelynek is neveznek.
Találtam egy albérletet a X. Pius utcában, ami a Szent Melitta közből nyílt. Téres polgári lakóvillák sorakoztak itt, bár a töredezett aszfaltból néha elő-elő tört néhány futógyökér, de azért csendes, hársillatú utcácska, szarosingű kölkökkel a porban. Házinénim, Rozália néni, egy félnomád, félzsidó, félcigány félvér vénasszony. Olyasmi, mint a Bűn és bűnhődésben Raszkolnyikov szállásadónője. Pár nap múlva kezdtem magam én is Raszkolnyikovnak érezni magam.

(Rozi néni)

Ez az érzés mindig akkor kerített hatalmába amikor véletlenül föléje és mögéje kerültem, és megláttam aszott koponyáján az elválasztást. A pendelyrózsaszín fejbőr, a korpás ősz haj nehéz szaga, satöb. Idegesen babráltam a szakállam, pontosabban a szakállam közepén a Yin-Yang szimbólumot. Ugyanis ekkor növesztettem először (és utoljára) szakállat abból a nem titkolt szándékból vezérelve, hogy egy kicsit démonszerűbbnek nézzek ki. Ami sikerült is, ugyanis a szakállam úgy nőtt ki, hogy a fele aranybarna, a másik fele ezüstősz volt. A két szín a találkozási vonal mentén összeölelkezett, kadva a Yin-yangot.
Egyébként nem bántam, mert akkor már negyedik éve egy Észak-indiai eredetű harcművészetet gyakoroltam. Ez a stílusú torna és harcművészet alaprendszere az i. sz. 150-200 között lett megalapítva a Himalaya-hegység dél-keleti vidékén egy erre a célra épített kolostorban. A kolostort építették Sun-Vu-Jang és Kuan-Kong taoista mesterek, Devasharmi Maharaja, egy tibeti démonűző mester, valamint három harcos hindu, akik hosszú vallási és filozófiai viták következményeként jutottak arra a gondolatra, hogy megkíséreljék visszavezetni az összes létező rendszert eredeti alaptanításaikhoz, és ez a természeti erők tiszteletén alapult. A kolostort elkeresztelték „Az Örök Tanítás Temploma” névre.
Nem tudtam mit tegyek, de biztos voltam benne, hogy Rozi néniben valami ártó, gonosz szellem lakozik. Ha akkor kezem ügyébe került volna egy balta, mint a Körhintában Maris apjának, hát akkor nem haboztam volna.
Fokozott volt ez az érzés amikor elmondta, hogy ő tulajdonképpen félig zsidó, félig cigány eredetű. A zsidókról tudni kell, hogy 130 éve végezték ki a földet, azóta az embereket gyilkolják lopott energiákkal, lopott zenével. Nem egy-két rétegről van szó; az egész világot beletették zsidóként a bibliákba, amit maguk írtak meg egymás, a világ ellen, ill. maguk írattak meg azokkal, amiket elégettek Romániában.
Árnyékvilág a föld láthatatlan világában; a titkon támadóknak barátfüle. Visszaragasztották, vagyis édességből volt az atlantiszi gasztronómiai időből, eredetileg a viasz-elektromos szereplőknek vágták le a fülét. Valóban vissza lehet tenni a helyére, mint pirinyó robotgép lábait, ezt ismételték közösen 1992 óta, így emelve fel a föld gyilkosait.
Már az első beszélgetésünk alkalmával felajánlotta, hogy elvisz a Pelsei nyaralójukba. Két villanyaralójuk van, mondta, a Pelse partján, és majd oda elvisz engemet. Ledöbbentem e szavak hallatán. Újabb titkos támadást orrontottam magam és a családom ellen. A Zen állatok és saját maguk által rafinált összeesküvést szőnek a családom ellen? Az ötven éves ismétlésben végrehajtott öt apokalipszis könyvanyagát persze nem adták ki. Mentek végig, ahogyan írtam a sorozatokat, összenevetve az összes földcsonkítókkal. Halotti tort rendeznek 130 éve az embereknek. Minket hetven éve támadtak meg SS-gruppen és Favágók néven, közösen Miskolc mulatós latraival és Német Lehellel.

(Talizmánok és amulettek)

Már ezen az első napi beszélgetésen szóba hozta, hogy ők a Vár előtti csapóhídon árulnak két asztalon talizmánokat és amuletteket. Később vált világossá számomra, hogy csak ők árulhatnak ott; vemhes anyatigrisként őrzik ezt a területet, egyszóval konkurenciának itt nincs semmi esélye. A talizmán és amulett biznisz nagyon jó üzlet, nem véletlen tehát a Pannon tenger partján az a két villaház.
Azt is elmondta, hogy ő már nem tud kijárni árulni, szavaiból azt hámoztam ki, hogy a mindenkori albérlőjét alkalmazza erre a feladatra, szezonjelleggel.
A másik asztalon a testvére lánya és családja árul, ők pár éve önállósodtak, de gyakran még tőle veszik a talizmánokat és amuletteket, természetesen beszerzési áron.
Jóval később derült ki, hogy a testvére lánya, Miranda férje is nála volt albérlő, valahogy összeszerelmesedtek, lett templomi esküvő, lagzi, jelenleg pedig második gyerekét várja Czeizel Endre segítségével. Czeizel egyébként halálosan szerelmes Mirandába, mondta Rozi néni. Én erős kétséggel fogadtam ezt a hihetetlen közlést. De, de, bizonygatta ő, hiszen ő, Miranda mondta ezt a saját szavaival, és amit ő mond az színtiszta arany igazság.
Ezek után egyre kíváncsibb lettem erre a nőszemélyre de a személyes találkozásra még pár napot kellett várni.
Ekkorra már nem csak az albérlője, hanem az alkalmazottja is voltam, ugyanis a néni felajánlotta, hogy dolgozzak neki, és ha beindul a szezon kimehetek árulni is a hidra. Tíz százalékot ad a bevételből, de napi egy, másfél órában a talizmán készítésbe is be kell segítenem, ugyanis csak akkor jár a tíz százalék.
Itt kell elmondanom, hogy Rozi néni egy roppant fösvény öregasszony volt, fösvénységén csak ravaszsága tett túl. Bár csak azt mondhatnám, hogy szimplán csak egy jó üzletasszony volt, de az igazság az, hogy ha tehette jól átvert mindenkit. Rendkívüli csalafintasággal tudott alkudozni, de az önköltség csökkentéséhez értett leginkább. Ez abból állt, hogy félkész termékeket vett át a gyártóktól, majd bedolgozó asszonyokat alkalmazott, akik fillérekért elkészítették, vagyis befejezték a talizmánokat.
Ha azt mondom, hogy talizmánok és amulettek, akkor erősen leszűkítem a területet, hiszen sok egyéb varázsszerekkel is foglalkozott. Volt ott mindenféle gyógy és méregfű, nigerbeléndektől kezdve a nadragulya gyökérig bezárólag. Ez utóbbi természetesen bitófa alól szedve, ugyanis ott nő a legjobban akasztott ember írmagjából. Árult még kis réz trombitát is, valamint szélhárfát (eol), amit polák kereskedőktől szerzet be jutányos áron.
Az én munkám kezdetben az volt, hogy szikomorfából készült lemezre yantraposztereket ragasztottam, majd a széleit kidíszítettem ankh-kereszt formára hajlított izzó cekasszal. A cekaszt Spander bácsitól kaptuk, ő is hajtogatta egy kúpfogóval, meglehetősen hanyagul, mert nem győztem utána simítani. A szikomorfát pedig ankham virágok vízében kellett áztatni előzőleg, de ezt is bedolgozóasszony végezte éhbérért a Szent Melitta közből.
A lomfűrészt is Spanderéktól kapta a néni, de volt egy Mirandáéknak is, ha ez elromlott kölcsönkérte az övéket, ugyanis egy házzal laktak arrébb, tehát majdhogynem szomszédok voltak.
Egyébként, úgy vettem észre, hogy a néni tart kissé Mirandától. Elgondolkoztam, vajon az a bizonyos Miranda lehet, ő a levágott kéz tulajdonosa, a szociális vonal? Annak teljes egésze saját Zt, ezt ismétlik meg most életművész néven? A Kiliáni taxis Miranda, az akaratos kislányból felemelt Kossuth-gimis, aki anyjával, tömeggyilkosokkal került kitermelésre a többi Mirandával? Egy ember volt Újhelyben Miranda néven, de csak félig volt ezek által, mivel ők földet gyaláznak közösen a Bertalan utcában. Ezt a taxis börtöngyilkost azért felemelték, mert Miranda volt a neve. A másik, hogy a Gáborokat is meg kell nézni, a Gábor Áron rézágyúja végett. Végig is mentek a naptáron. Akit lehetett felemeltek, most áll egy lábon; jelentéssel bír. Bérgyilkos volt a halálorgiás sorozatból, de lehet gallból is az előző gyilkosságai után. Nemi csapása ez a képviselőjüknek, nem új a szakmában, de nem tudtam, hogy Miranda is taxis vonalról fut hun névvel.
De három nap múlva kiderült, mégsem ő az.

(Belső viszonyok)

Rosszabb volt, mert a szívet és a lelket gyilkolta. Belülről, féregként rágicsált, rágalmazott, intravénásan intrikált, és bármerre ment követte őt békétlenség és a gyűlölet légköre, mint valami feketén sugárzó glória. Ketherikus aurája, mint valami rohadó zöldmoszat gubanc lebegett körülötte, megfejelve valami átható bűzzel, csatornaszaggal. Kiszellőzhetetlen, fekete mágiás, hellenista, tarottos bűz, amely intrikából és rágalomból épült szervesen.
Először találkoztam evvel szagfelhővel, amely körülvette Mirandát és környezetét. Ott volt Rozi néni körül is, talán tőle származott, mindenesetre ő a mestere és tanítója volt Mirandának, de olyan viszonyban, mint mondjuk Néró és Seneca. Tanultak és ugyanakkor féltek is egymástól, bár egy család volt, mégis állandóan rivalizáltak. Szörnyszülött elementáljaik áthatották és megtermékenyítették egymást. Förtelmes színjáték volt ez, mert miközben képmutatón bigott keresztények voltak főnixes feszülettel és kifelé összezártak, ugyanakkor minden alkalmat megragadtak egymás befeketítésére. Később a néni engemet is megpróbált mindenféle csalárdságra felhasználni Miranda ellenében.
Egy ress kiflit és/vagy egy fél liter tejet kért a boltból, még akkor is amikor már rég nem laktam nála. Kérdeztem, mért nem a keresztlányát kéri meg erre, mire ő azt mondta, hogy nem meri, ez olyan kicsinység, hogy Miranda haragszik, ha ilyesmivel zavarja. Ez csak egy példa volt a viszonyok érzékeltetésére.
Ugyanakkor negédes szavakkal ajnározta őt. Emlékszem egyszer odaát volt náluk. Már említettem, hogy Miranda és családja két házzal feljebb laktak egy polgári villaházban (amit egyébként szintén a nénitől kaptak), de még soha nem voltam náluk, akkor először, a néni a hatalmas szoba közepén ült egy karszékben a TV előtt, mint valami matróna, Miranda és családja a háttér sötétjében tüsténkedtek. Olyan miliőt, hangulatot keltettek, hogy ők egy mintacsalád és nekem semmi keresnivalóm ott, holott közben negédesen szívélyesek voltak. Taszítottak és vonzottak egyszerre. Ehhez nagyon értettek, fekete mágia volt ez a javából, de ekkor még nem tudtam, milyen ördögi erők csapdájába kerültem.
Úgy éreztem a II-es elme föld csonkítóinak és mérgezőinek központjába kerültem, és az összes cigánysággal együtt engem gyilkolnak a szentpéteri kórház buzikkal az élen, amit mindenki tudott, hogy ott vannak.
Csontvázas jeles állatok ezek, mégis odalöktek eléjük koncnak Koncwalddal,mint dögsáskával, és Konc pisis egyiptomi kurváival az élen, mint halálnemi szerves állatával, a ki mit tudos Karcsai is ott volt tulipános apokalipszist végrehajtónak, egyiptomi hullaládából, szeretőjével, matávval az élen.
Konc a matávnál ondópetesejt tartóként van nyilvántartva, hasonlóan a japánokhoz és az amerikaiakhoz. Ezek nemi szerveken ábrázolják magukat, mint Borsod megye, Románia és Balkán. Ezek nemi gerjedelmes csapások, amit a következő rajzokon be fogok mutatni. Evégett Cseh Károly indította el a festmény sorozatát, az lkm-es lila ládákat, Urbán Tibort halotti csapással, a szikszói dögszagolókat, mint állat és ember áldozókat a dögszagból élőknek. LKM-es trágyamozgalomban dührerista vér sátánisták ezek, ahogy Bodnár Vera is és az ikonos .
Öt éve saját kórháza folytatta a Bodnár Vera féle ikon helyetti gyilkosságokat hetven éves folyamatban, mivel a sánta Begala és Ráskainé szépasszonyok ellenségei voltak a sziklai boszorkányoknak a Szentpéteri kórházban, mert ott csak boszorkányok vannak sötétkapus mérgezőkként. Egyébként Bodnárék végezték ki az embereket a szentpéteri kórházban ötven évvel ezelőtt, főnix zenészekkel, 130 éves folyamatban.
A szentpéteri kórház sziklaállataival, lopott tabula smaragdinás kerképárjával jól jött akkor Jeneiéknek. De erről majd máskor.

(Megközelítések)

De nem volt egyszerű egyáltalán eljutni Rozi nénihez.
Akkoriban a város folyton más arcát mutatta. Percről percre, sőt pillanatról pillanatra változott. Például mentél egy téres utcát, egyszer csak, szinte a talpad alatt változott át szűk sikátorrá vagy zsákutcává, amit körben oszlopos, árkádos, áthatolhatatlan paloták zártak le. A palotákban üvegliftek működtek, de nem csak fel-le jártak, hanem horizontálisan is, kies ligetek felett suhant el, pálmás pályaudvarok csarnokainak légterében sziszegett, buborékokon és ballonok belsejében landolt. Sosem oda érkeztél ahová indultál, egy salátás kertben találtad magad többnyire, zsenge mezsgyék közt botorkáltál dombokon, idegen házakban, idegen lakások, idegen testmeleg ágyak között, segesvári matracok között.
Hátulról jutottál be, a padlás felől, fullasztóan szűk, keszonszerű zárványon át, de még a plafon alatt átmásztál a szegélycsík mentén, csak így juthattál a pöfeteg gombáktól rogyadozó udvaron át az albérletedig. De ez csak az egyik álom megközelítés volt, máskor máshogy, mindig máshogy. Volt néhány változatlan motívum, mint a paloták a zsákutca végén, a tér minden irányában mozgó lift, az idegen lakások labirintusai, ahol a családok, a lakók nem csak a saját lakásaikban, hanem a folyosókon, a lépcsőházakban is laktak. Volt, hogy ajtók sem voltak, egymás hegyén hátán az ágyak, a tűzhelyek, a családok összekeveredtek, a gyerekeik összeverekedtek, mezsgyék a megyékkel, menyét a kenyérrel, és így tovább.
A valóságban az én albérletem Rozi néninél egy nagyobb és egy kisebb szoba volt, de a nagyszobát nem használhattam, ezért ténylegesen csak egy kisszoba, amiből nyílt még egy fürdő is. A nagyszobát azért nem adta ki, merthogy itt fogok dolgozni, mondta. Ez lesz a dolgozószobám, itt fogom égetni a pentagramokat és görbítgetni a tjet-amuletteket.
Ezt már ismertem a születésem előtti időkből.
A Mátayné fejedelme volt, valamint Pálffy Gyula, az északterv, tejgyár, lkm, barcikai műanyaggyár, tiszaujvárosi műanyaggyár, mind az összes tolvajcég irányítóival.
A Szabados egy kertész féle temető, hullacsapása Romániának Szlovákiával, Svédországgal. Angliai kertész leszek mozgalom: lenni vagy nem lenni központjának (Shakespeare), ők vállalták el a pat – gyilkosságokat az amerikai pokol angyalaival. Főszervezői az árnyékvilágnak az lkm-es másik vonalról: Brazília, Olaszország, Franciaország, Szlovákia, Románia, Németország: nürnbergi központ, a fekete erdő orvosai, Ausztria... cukorrépa bojárok - hidraulikus szaruhártya.

(Hemével a csigalépcsőn)

Az első vagy a második napon történt, mármint annak a hétnek az első vagy második napján, amit végül is Rozi néni albérletében töltöttem, hogy különösen nehezet jutottam el X. Pius utcába. A zsákutcai palotákban majdnem elakadtam: a horizonttál-lift nem működött; néptelen, szemetes folyosókon, büdös katakombákban kóboroltam, amíg végre találtam egy lépcsőházat, ami felfelé vitt. Meredek csigalépcső volt, töredezett márvány, és ahogy haladtam, elébb a kapaszkodó tűnt el, majd maga a lépcsőház is, szédítő mélység vett körül, de azért csak mentem felfelé. Már a Vár magasságában voltam, kb. 700 méterre a tengerszint felett, amikor, találkoztam Hemével. Először csak cuppogásokat és suttogást halottam a fejem fölött, azt hittem denevérszörcsögést hallok, aztán összefutottunk.
Heme egy egzaltált, árja ifjú volt, szőke, sima hajjal, világító kék szemekkel; ő volt a Leányka utcai banda egyetlen szakadárja. Nem egyedül volt, hanem egy kiliáni-szlovák fekete bigével. Láthatóan szerelmesek voltak egymásba, mert Heme állandóan a fenekét simogatta és smároltak veszettül. Miután üdvözöltük egymást, kérdésemre elmondta, hogy egy hete engedték ki a II.-es elméről, ahol Latinovits Zolival volt egy kórteremben. Hosszú éjszakákon át mesélgették egymásnak életüket, filozofálgattak, meg ilyesmi. Kimerítő lételméleti vitákat folytattak, és végül arra a közös nevezőre jutottak, hogy az életnek abszolút semmi értelme, és a legjobb amit tehet az ember, ha elhagyja ezt az árnyékvilágot. Hideglelős szöveg volt, mert Latinovits akkor, pár napja lett öngyilkos, és Heme vidáman, mondhatni derűsen csacsogott erről. De nem értettem tisztán minden szavát, mert miközben beszélt, egy pillanatra sem vette el a száját a lány ajkáról, a fenekét meg úgy gyúrta, ahogy a tésztát szokás. Az meg láthatóan élvezte, vihogott, liheget, mikor hogy. Fekete hosszú haja volt, szája pirosra kenve, szeme alja is abnormálisan kifestve, szóval egy ócska ringyócska volt, így első ránézésre.
Két hét múlva kaptam a hírt, hogy Heme követte Zoltánt odaátra, a csajával együtt.
Mondjuk, már nem is csodálkoztam ezen, ismerős volt a Bertalan utca és a Lányi utca a buzi feletteseikkel, a fekete mágusi német sorozatgyilkosok, a fekete hullaládákkal gyilkoló hindu kabbalista halálorgiások, a halottakra gondolva is élőket támadó, fajtalankodó buzi-leszbi-démon-árnyékerdő maffia és börtönhálózatának kiírási folyamata. Mondjuk én a Borsod megyei Szent-Péteri kórház I. szerelemvonatos Richárd Burton féle fehér lovas fajtalankodóit is ismertem. Valamint Pereces cigányságát, a mexikói Puni Ellát, a leninvárosi Török Erzsébetet, és az összes fekete mágusi Kiliáni-szlovák hermészi fekete-földváris címeres tömeggyilkosokat. Hornyák Ildikó szürkemedve buzijait a Lányi utcában, Kiliánnal, Bodnár James démonistával, és Grugerrel, Borosssal, Bodnár - Brutner pálmás buzijaival ismétlésben. Ezek az ártó- ászos Andrássy utcai, hagia sophiás, főnix feszületes, Zalatnay soros Sárival induló mini-maxi házasságokat létrehozó bulgárföldi székely sátánistákat. A bolgár Elvira Miskey tanítónőt, a Zuborné- republicot a logarlőccsel a puncijában, a Kopasz Farkas és a Lomb utca 67. járatainak láthatatlan világban élő falloszbrigádot szintúgy.
Ezeken ködfigurákon méláztam amíg mentem hazafelé, micsoda alakok, istenem, Istenem, miért hagytál el engemet. Árnyékom valahol leszakadt mögöttem, a finomtestemet a padlás keszonjában vesztettem el, szóval teljesen elcsigázottan értem haza. Lábam alatt recsegtek a füstlevelek ahogy mentem át a hullámzó udvaron. A lakásba érve szinte belezuhantam a hideg ágyba, és jött az első skarlátlidérces éjszaka.

(Az első támadás)

Nem tudtam elaludni és egyre feszültebbé váltam. Ahogy bakancsostól feküdtem az ágyban, szakállamban el kezdet örvényleni a Yin-Yang. Meredten néztem a szoba egyetlen díszét, egy posztert a falon. Valamelyik előző albérlő tette fel, és otthagyta az állat. Egy leláncolt hermafroditát ábrázolt; ez végképp kiakasztott. Még ha a leláncolt Prométheusz lett volna! Gondoltam, eszek valamit, hátha az megnyugtat. Kivettem a vitrinből az automatikus szalonnát; én neveztem el így, mert minden költözéskor megjelenik nekem. Valószínű, hogy nem mindig ugyanaz, bár küllemre nagyon hasonlóak. Haraptam belőle néhány falatot, babonából, mert az első alkalommal is így ettem. Az ember, ha csak teheti ne változtasson a szokásain, a szokásváltoztatás mindegyre közelebb visz a végkifejlethez, finoman szólva.
Találtam valahol egy tojást is, kiszürcsöltem nyersen. A hasam ugyan tele lett, de mentálisan még szarabbúl voltam. Mintha négykezest játszana rajtam a magány.
Rozi néni három helységgel, Mirandáék két házzal arrébb, és ki tudja mit művelnek! Az asztrális sík megtelt vicsorgó démonokkal, szörcsögő szörnyekkel, kastélyos csapások, fekete hullámokban szürke taréjjal a tetején.
Ez már komoly támadás, az első a sorban. Gondoltam, Rozi néni elmondta Mirandának, hogy felvett egy albérlőt.
Gyorsan elvégeztem egy démonűző gyakorlat-szertartást, ami valamit enyhített az állapotomon, de semmi komoly. Egy valódi, fizikális elhárító műveletre volt szükség, ez már tisztán látszott.
Elővettem az univerzális kúpfogómat, és egy fél óra alatt kiformáztam a Tetragrammatont, ami Isten leghatalmasabb, kimondhatatlan neve. Kb. így néz ki: חוח
Ezután köré szerkesztettem egy tripla pentagrammot, belevéstem a hatalom négy isteni nevét: וחי= IVH, חוהי= IHVH,לא =AL és חחי= IHH. Valamint föléje a négy angyal nevét (továbbra is héber betűkkel, de most itt megspórolom a leírásukat): ShIVAL, VAVL, IAShIAL és VHIAL. Aztán a héber szentírásból ezt a sort: “Mert áttörte ő a rézkapukat, s mennydörgéssel hatolt át a vasrácsokon.” Mindezt egy kulcsformájú alakzatba helyeztem, és lezártam egy zárthurkos ankh kereszttel. Beszorítottam a tűbe és felizzítottam a szerkezetet. Most más csak az volt a kérdés, hová tegyem.
Mivel altestemnél éreztem központosulni a támadást, úgy döntöttem, hogy gátizmomra helyezem, a végbélnyílás és a herék töve közé, ahol a finom varrat, ez a mestermunka található, úgy, hogy az éppen a tripla pentagramm szimmetria tengelyébe essen, és átszelje a Tetragrammatront.
Tudtam, hogy iszonyúan fájdalmas lesz, de nem láttam más kiutat. Ahogy közelítettem az izzó ábrát a fent vázolt terület felé, már csak pár milliméterre a finom, érzékeny bőrtől, éreztem, hogy a barlangos testek megtelnek vérrel, vagyis működésbe lépett a kéjérzet. Nem baj, gondoltam, ez pont kapóra jön, enyhíteni fogja a fájdalmat, vagyis inkább valami másfajta minőségbe transzformálja.
Hát, nem is tudom. Amikor pár pillanat tétovázás után rányomtam és megéreztem a sülő hús szagát és füstjét, mintha ezer dinamit robbant volna a testemben, vakuvillanás az őssötétség ősfaszában, a hidraulikus szaruhártya kiakadt; absolom obrik, vagyis elájultam egy kissé a fájdalomtól.
Az első támadást tehát sikerrel visszavertem. Megnyugodva dőltem hanyatt az ágyon.
A démonok és az elvetélt elementálok riadt rikoltozással elrebbentek, felszállt a szürke köd, és én álomba merültem.

(Oneiromancia)

Leila arcát látom kibontakozni a hold fényéből, az enyhén telt ajak, amit annyit csókoltam, a finom vonalú orr, a szem mély fekete tüze, a szemhéj barnája, sőt az egész arc barnája tökéletes arányaival, mint egy Madonna. Tehát igaz, az álom nem más, mint a szálak elvarrása, azoké a szálaké, amit az éber tudat öntudatlansága ereszt, de a hold motívum megjelenése, arra a következtetésre késztet, hogy mégis egy alsó intelligenciát feltételezzek. Talán az hozza mozgásba a holdat, s ennek a fénye sugározza be alvó elmém, vagy azoknak lenne igaza, akik a felsőbb dolgok befolyásával magyarázzák az álmodást, mely bizonyos alakok segítségével merül fel, akik állandóan aláfolynak az égből, vagy ezek páráiból és nedvességeiből gyűlnek szemem elé?
Akárhogy is, mindenképpen oneiromancia, azaz mantikus álomfejtés, és mint ilyen inkább egy szimbolikus varázstükör, ami a katoptromancia szédületébe taszít, amely nem csak a jövőt, de feltárja a valódi múltat, azt, amit nem tudhatok, de mégis valahol rám vonatkozik.
Természetesen súlytalan lebegve visz, az irány északkelet, alattam sötét, árnyékos táj; lassú dombok halott növényzettel, a La Motte kastély, majd még egy domb, s mögötte a kicsi, eldugott falu, a putriszerű kulipintyó. Fölé lebegek; átlátok a tetőn, a falakon; látom Leilát az ágyon egyedül, épp most tömi a szájába a tablettákat, egy-egy korty vermuttal nyeli le… Úristen! – riadok, és próbálom kilökni a kezéből, de kezem áthatol a kezén… jaj, igen, csak szellem vagyok, semmit se tehetek.
Valami erő felkap, spirálisan fel a felsőbb szférákba, majd lassan megint le, akár a hulló, elszáradt falevél.
Újra ugyanott vagyok, tehát a ház fölött, de az évszám jóval korábbi, pontosan tíz évvel: 1979 Október 23. Három nappal ezelőtt voltam nála először, aztán hazamentem, most Leila és az anyja vannak csak otthon. Látom, vörösbort önt egy fazékba, anyja az izzó sparhert lapjára teszi. Leila szegfűszeget, fahéjat és cukrot tesz bele, aztán amikor felforr csirágot, sikoltozó rákot, halikrát, búsan búgó galamb torka vérét és madárnyelvet. Kevergetik, kavargatják, majd szőrszitán szűrik át. Kancsóba töltik, majd Leila a szoknyája alá nyúl, és ahogy a citromot szokás a borba facsarja a menstruumot. Tehát igaz, philtrum készült, amit másnap meg is itattak velem, ezért voltam hát olyan őrülten, őrjöngőn szerelmes, ami soha, soha nem múlt el.
(Húsz év múlva kimentem a sírjához, egy kövirózsa levelet téptem le róla, amit a talizmán tasakomba tettem. Este a tenyerembe vettem, könnyeimmel eláztattam, s éreztem, ugyanúgy szeretem, mint akkor, ezt a kövirózsa levelet is, ugyanúgy, mint őt, mert az a teste porából fakadt.)
S látom Leilát abban a régebbi albérletemben: a türkizkék damaszttal bevont hatalmas asztalon hever teljesen meztelenül, azaz csak majdnem meztelen; egy fehér, csipkés könyökéig érő kesztyű van rajta csak; orbitális-maratoni szeretkezésünket, a holdat, ahogy felszáll a Castrum fölé, a csapóhíd nyikorgását; félálomban a fehér kesztyűket, mint két vadászó fehér sirály…
Ma, ennek az albérletemnek a helyén az Ring nevű mulató áll, amelynek címerén egy saját farkába harapó sárkánykígyó látható, és közepén az írás: hen to pan, ami azt jelenti: Egy a minden (a mindenség).

(Párbeszéd Icával)

Amikor felébredtem még sötét volt. Valami motozott az arcomon. Ica volt, a familiárisom. Ica egy kaszáspók, a neve a pókica lerövidítése. Mennyi az idő? - kérdeztem tőle.

• Fél hét.
• Este vagy reggel?
• Este.
• Szóval, ezért van sötét?
• Is.
• Hogy-hogy is? Miért még?
• A spaletták.

• De ha elhúzom a spalettákat, akkor is sötét lesz, hiszen este van.

• Úgy valahogy.

Így szoktunk beszélgetni. Ilyen mély értelműen.

Felkattintottam a villanyt. Pillantásom az androgünre esett. Éppen valami groteszk pózba csavarodott, mintha ki szeretne szabadulni a béklyóiból. Amikor meglátta, hogy nézem, megmerevedett. Szóval egy képvarázzsal van dolgunk. De mért van lebilincselve? Az ős-egy, a kémiai menyegző hőse megkötözve! Mit jelent mindez, miféle rejtett értelem bujkál ebben az egészben?

• Ica, mit szólsz ehhez?

• Engem ne kérdezz, te vagy a főnök.

Na, szép kis segítőtárs vagy te!

De ezt már csak magamba gondoltam.

(Csillagtakony gyűjtés)

• Mit tudsz mondani a házinéniről? - vettem fel újra a... na nem az ő, tudnivaló, hogy a kaszáspókok nem engednek szálat, hanem a beszélgetés fonalát.

• Egy csubbaka boszorkány. Nagyon vigyázz vele, rafinált nőszemély. A mentális befolyásolás nagymestere, észre se veszed, máris a hatalmába kerülsz.

• Jó, majd vigyázok – dünnyögtem, miközben kihajtottam a spalettákat. Az udvarról párás, nyirkos levegő dőlt be a szobába. A holdfényben láttam, hogy a lombok és a füves talaj is tele van csillagtisztulással. Ez nagyszerű! - örvendeztem. Pont ez kell most nekem. A csillagtisztulás, más néven a csillagtakony ideális proxima; sót, ként és Mercuriust tartalmaz, igazi sperma astrale. Körömvirág és mandragóra főzetéhez keverve pillanatok alatt csillapítja a sebfájást. Márpedig nekem már kezdett rettenetesen fájni a combtőbe égetett billog. Másként pedig hatásos gyógyszappan készíthető belőle. Szalonna van, nátrium hidroxid is, illóolajat majd hozok otthonról. Rám fér egy egy jó fürdő, kezdek bebüdösödni.

• Gyere – szóltam Icához – kimegyünk nyálkát gyűjteni, közben elmondod, mit tudsz még Ari néniről.

A pók felfutott a lábszáramon és a gerincoszlopom mentén a vállamra, majd onnan a fülemhez. Hosszú lábaival a fülcimpámba csimpaszkodott, ezáltal leginkább egy különleges fülklipszhez kezdett hasonlítani.

Sajnos, Icának jók voltak a megérzései. Gigászi küzdelem kezdődött el akkor este, amely a mai napig is tart. Ádáz harc asztrális, mentális és fizikai síkon is. Maga megtestesült Gonosz indított támadást ellenem. Egyiptomi lila hullaládák emelgetésével (emlegetésével?).

(Érzések és érzelmek)

Később három érzés lepett meg: két testi és egy lelki. Idő és jelentőség szerinti sorrendben: testi, lelki (pszichés), és megint testi. Lássuk az elsőt.
Ez abból adódott, hogy a tegnap esti szalonnát és tojást a szervezetem feldolgozta, az értékes tápanyagokat kivonta belőle, viszont a fölösleges salakanyag egyre tolakodóbban kezdett gyülekezni a vastagbelem alsó harmadában, magyarán: kakilnom kellett.
Bementem a sivár fürdőszobába, és némi tétovázás után leültem a kétes tisztaságú kagylóra. Egy enyhe hasprés után már meg is jelent a matéria eleje a kijáratnál, simán és egyenletesen, ahogy az elvárható tőle. Nem csavarosan és csigásan, mint ama bájos lánykáknak, hanem súlyosan és megszakítás nélkül, amúgy férfimódra. Még csak nyögni se kellett, szag: alig, és hála a gravitációnak, amely markába kapta; slutty – már le is pottyant. A papíron szinte semmi nyom, és amikor felálltam, s vetettem rá egy sanda oldalpillantást, a következőket lehetett megállapítani az extrementumról: állagára nézve félpuha avagy félkemény lehetett, színre és alakra pedig olyasmi, mint a szüretre érett nád címer-buzogánya.
Mintha magát a Magnus Opust hajtottam volna végre, és a jól sikerült művelet felett érzett öröm arra késztetett, hogy egyfajta lelki analízist tartsak a jelen helyzetemet illetően. Honnan jöttem, ki vagyok, mi a végső cél, meg ilyesmi. A feleségemre gondoltam, és meglehetősen ambivalens érzések hullámzottak át rajtam. Az a dolog, amin összevesztünk, kezdett egyre jelentéktelenebbé válni. De szeretem én őt szívből és igazán? Annyira elhanyagolt a szülést követően! És mi lesz vele nélkülem? S főleg mi lesz a porontyokkal? Árván és apa nélkül nőnek majd fel, szegények. De még eltöltött a frissen visszaszerzett szabadság mámora, és ez megkeményítette a szívem.
Annál is inkább, mert arra gondoltam, hogy itt és most megvalósíthatnám magam. És megjelent szemem előtt a Végső Cél, az amiért e világra rendeltettem, az E. vitae, vagyis az alkahest.
Most talán volna rá lehetőség! A magány adva van, a szent magány...
Idáig jutottam a gondolataimban, amikor megkordult a gyomrom. Vacsoraidő. De mit? Szalonnám ugyan van - már mért ne lenne -, de más nagyon unom.
Hohó! De hát itt van egy fazéknyi csillagnyák! Kevesen tudják, hogy kitűnő levest lehet főzni belőle. Már csak a benne lévő sókénszellem miatt is. Sokan valamiféle mellékízre panaszkodnak, de ők nem tudják, hogyan is kell elkészíteni. A titok az, hogy saskővel kell együtt megfőzni. A saskövet (csörgőkő, aetites) a sasok hordják fészkükbe a Caucaso hegyről. Azért onnan, mert ott vannak a leghidegebb kövek, a sas pedig olyan tüzes madár, hogy különben megfőnének a tojásai költés közben.
Ezért bátran lehet forralni sokáig a levest, ugyanis a kő közben folyamatosan hűti, és az így kialakuló pneuma végül is elveszi az étel spermicid bukéját.
Hozzá is láttam rögtön, és közben beszélgethetnékem támadt.

• Hé te csavargó, hol vagy?

• Itt vagyok főnök. Mi kell? - hallottam ízelt lábú barátom hangját egy púpozódó vakolatdarab alól.

• Gyere elő, szeretnék kérdezni tőled valamit.

• Itt is hallak.

• Na, jó. Mondd csak, aztán... - egy pillanatra elhallgattam, mert akkor tettem a saskövet a fazékba, és ez elég kényes művelet - aztán miféle mentális praktikákkal operál ez a Rozália néni?

Hopp! Ennél a mondatnál álljunk meg egy kicsit. Innen nézve s visszapörgetve az eseményeket, ez volt az a kérdés, amit nem lett volna szabad feltenni. Végzetes, sőt fatális kérdés volt. Pontosabban nem is a kérdés, hanem a ráadott válasz.