Itt van ez a sz�,
dolgav�gezetlen�l.

Itt van ez a sor,
s ellehetetlen�l.

S �me, itt van ez itt;
nem vers, csak sz�veg,
s�lytalan t�meg.

Mert �rni
csak akkor szabad,
s lehet,

Ha s�rni kell, s�rni.

*

�rn�k…
de mi haszna?

Reve h�l �gy a vasra,
ahogy �n h�l�k
bel�lr�l.

Tollam kelletlen�l
lefordul m�r az els�
bet�r�l.

*

Amir�l �rn�k,
kit �rdekel?
Kit �rdekelek?

P�ld�ul: a t�nd�rek.
Hogy f�tyolk�kek,
s ahov� l�pnek
�jszaka,
nappal vadvir�g n�,
j� szag�.

S hogy soha,
de soha
nem borotv�lj�k a h�naljuk,
m�gis sima,
mint a feh�r r�zs�k szirma,
s �tel�k ambr�zia.

*

� r�ti t�nd�rek!
� r�tek!
�n is gyakran
s�t�lok arra.
Mert a legszebb alkot�s a s�ta.
Tudjuk ezt We�res,
�s la la la la
�ta.

*

Pontosabban:
�n nem l�pek a r�tre soha.
Csak a sz�l�t�bla nyugati oldal�n
l�pegetek
egy keskeny s�vban,
amit valami munkag�pek,
ami p�rhuzamosan fut az �ttal
t�lnan,
ami kivezet a v�rosb�l,
s a v�g�n van egy feh�r kereszt,
egy k�fesz�let.

A sz�l�t�bla r�t fel�li oldal�n,
e keskeny s�vban
s�t�lgatunk,
�n �s a kuty�m.

*

M�skor futunk is �m!
Akkor az mi?
Mi t�bb az alkot�sn�l?
Filoz�fia? Metafizika? Spiritualit�s?

*

Most j�nius 7. – e van.
Amir�l besz�lni (besz�lni?) akarok,
m�rciusban t�rt�nt.

A nap v�g�n,
m�g alkonyat el�tt.

*

Akkor m�g
aludtak a f�vek,
a f�ld alatt
k�sz�l�dtek.
Felett�k,
felett�k
az el�z� �vi f�vek
z�r�gtek sz�razon.

*

S ez�rt m�g tiszt�n voltak l�that�ak
a lapos, gy�rt
soproni
s�r�s dobozok,
s egy�b szem�t,
amit most nem sorolok
fel.
Ismeri
ezt mindenki.

*

Volt ott p�ld�ul
(csak a szeml�letess�g kedv��rt)
egy horgolt babamell�nyke;
k�k volt s csipk�s a szeg�lye,
de fak�k�k,
mint a b�zavir�g,
ha kis�rta mag�t.

*

Azt�n eszembe jutott
(mik nem jutnak az ember esz�be?)
az els� s�t�nk erre.
�gy �t-hat �ve lehetett.
Akkor m�g
�gy k�tujjnyi reped�sek
voltak itt a f�ldben,
a sz�razs�gt�l,
s a lejt�st�l.

Mert itt kezd el lejteni a r�t,
szel�den,
lent egy horhos, lefoly�stalan
v�zfoly�s,
azt�n megint
emelkedik,
mondom: lank�s, szel�d r�t ez.

*

Vagy mez�.
Tudattalan.
Transzcendent�lis.

*

Olyan csend volt!
Nagy csend.
Vas�rnap lehetett.
Vagy a m�r felk�t�z�tt
vessz�kb�l �radt
az a nagy
csend.

*

Eml�kszem, eszembe jutott
az els� s�t�nk itt:
a reped�sek a f�ld�n,
a lejt�s miatt,
a f�ld s�lya miatt,
meg a sz�razs�g.

Az�ta v�gigsimogatta
v�z-ujjaival a f�ld arc�t,
s behegedt sebe, r�nca,
ujja, �rint�se nyom�n,
az es�s-�ra.

*

Azt�n az a k�t teheraut�nyi
bont�si sitt…
Hogy felh�borodtam!
M�g �rtam is r�la!

M�r csak a negyede.
Az er�zi�
v�gzi a dolg�t,
s el�t�nnek,
mint a s�rgul� csontok a s�ri tetemb�l,
a m�anyag
szemeteszs�kok.

*

S akkor tov�bb alkottunk.
Vagyis s�t�ltunk tov�bb.
�n �s a kutya.
� gyorsabban alkotott,
�s ism�telt is,
mert hol el�re szaladt,
hol lemaradt.

*

Most persze j�nius 7.- e van.
Most persze z�ld burj�nz�s van.
S megint alkonyat.
De hol van ez,
ahhoz k�pest?

*

Most b�r�nyok legel�sznek
a tudatalatti lank�kon,
s olyanok,
mint mar�knyi eldobott kavics,
oly mozdulatlanok
n�ha,
mondom: egy mar�k
eldobott kavics.

S alkonyat.
S ilyenkor mintha nem is a f�vet,
hanem a s�rl� f�nyeket
legel�szn�k…

Egyszer,
egyetlen egyszer
voltak itt egy�tt:
a b�r�nyfelh�k fent,
s lent �k.

Ez is
mutatja a m�t,
�s a la la la la
v�ls�g�t.

*

De akkor,
azon a m�rciusi napon
egyik se volt.
Se b�r�ny, se felh�.
Csak nagy csend,
csak valami transzcendent�lis,
valami spiritu�lis.

*

A sz�l�t�bla
v�g�n befordultunk jobbra,
ami kivezetett az �tra.
Ami kivezet a v�rosb�l.
Aminek v�g�n ott az a bizonyos
k�kereszt.

*

S a kereszt alatt
ott �lt
�.

*

V�ndor?
Csavarg�?
Hajl�ktalan?

Egy ember.
Egy fiatal.

*

Valami kimondhatatlan
csend vette k�r�l.
Honnan j�tt?
Hov� megy?
Sehonnan.
Sehov�.

*

�gy �lt ott,
batyuival k�rbev�ve,
mint a kereszt szerves r�sze,
mintha mindig is ott �lt volna,
la la la la �ta,
s az elme,
az elm�m
csak most vette volna �szre,
mert e perc
az a perc volt,
amikor a vil�g minden rejtelme
felfedte mag�t.

*

Elment�nk mellette.
A kutya nem ugatta meg.
Mintha nem is vette volna �szre.
Pedig ott ment�nk el mellette,
alig n�h�ny l�p�snyire.

*

Nem n�zett r�nk.
Tal�n nem is vett �szre.
Most �, vagy mi nem l�tez�nk.
Gondoltam akkor.

*

M�r �tl�p�snyire,
m�r h�sz,
m�r �tven,
sz�zra voltunk.
Amikor visszan�ztem.

Persze nem l�ttam,
nem l�thattam,
mert a kereszt beljebb volt
az �t sz�l�t�l,
�gy �t m�terre.

*

De tudtam,
� ott van,
a kereszt alatt,
mozdulatlan,
abban a nagy
csendben.

S lesz�llt az est.
Nem volt t�cs�ksz�,
holdf�ny,
se m�s eff�le
romantikus, k�lt�i dolog.

Tudtam:
� ott �l tov�bb.
�jszaka lesz.
�jszaka.
Dolgav�gezetlen e sz�.

*

� ott �l,
s itt ez a sor
ellehetetlen�l.

*

S itt van ez:
nem vers, csak sz�veg.
S�lytalan t�meg.

De m�gis csak vers lehet.
Mert akkor ott
s�rni lett volna kedvem.
S az�ta.

*

�s mint tudjuk:
legszebb alkot�s a s�ta.
We�res,
�s la la la la
�ta.