Az utols vilg
avagy
Pubius Ovidius Naso utols levele Rmba, Augustus csszr kezbe
Caesrom! me, utols levelem most olvashatod; nyli papyrusra rtam, midn ellobbant az jfl, s lesprtem lehullt kk-lngszirmait, a gyorsan futt, s egy csonk-ceruzval, mert a golystollamat elhagyta a tinta. Hallom: sercen a gyertya lngja, mert ram nincs, csak ha az sz, a j-reg Kosevoj Oleg bepccinti az aggregtort, a btyks tengelyt, sr, szaftos, ruszki kromkodsok kzepette, a bdnk mgtt, hol a legeslegsrbb a csaln. Ilyenkor olaj s verejtk elegye gyl a szaklln ssze s lecsppen a roncstelep rozsds talajra. Mert tudd, Caesrom, ennek vagyunk rei mi ketten, vagy kt ve, vagy szz, ki szmolja a szrnyas idt! Amgy, nem csinlunk semmit: dlig dglnk, aztn krbejrjuk a telepet egyszer; embert, e helyt nem lttunk hnapok ta. Lehet, hogy nincsenek is mr? A partra se jrunk le; ide szaglik a rothads, s a megfeneklett tankhajk; bze az olajnak, ami az n edzett orromat is prbra teszi olykor, ami nem semmi, mert Oleg mg mindig pedns: mieltt lefekszik karszke karjra leterti nehzbz, csatornaszag vattakabtjt, aztn lkjre hajtogatja szp rtegesen szmtalan trikjt, mezt, horgolt s kttt pulvert. S nem tallja lehmozni feklyes lbairl a zoknijt! Egek! Mit tettem, hogy evvel bntettek? Az tkozott! De persze, nem felejti el belni magt! Mert tudd meg, isteni Caesar, ezt az emberi roncsot napi ngy liter krmi bor s a heroin tartja csak ssze. gy ahogy. De nem is frasztlak knjaimmal tovbb. Elg a magad baja. De, mondd, mi jsg Rmban? n itt, Te ott vagy a vilgvgn. gy van ez rendjn. Ht ne vrj tlem kegykr szrnyas szavakat, sem disztichonokat, sem hexametereket; nem vagyok mr a Szerelmek elgiakltje, habr beszlik: Metamorphzisom kiadatott (ht hiba gettem el?), s jl is fogy? J, j, tudom, Te nem vagy oda rte, de ht istenem! lehet kt szemlyes is az rkkvalsg, vagy ahny llek lt itt, e fldn, ppen annyi. Szval: mi jsg, nem mintha rdekelne, a nagy Rmban? Kongatjk e mg holdfogyskor Tenese bronzszobrait? Fokozdik e mg a messisvrs Pannniban? S a gallok? Mg mindig lzonganak? m lgy Te kegyes, vagy taposd a fldbe a frgeket; oly’ teljesen mindegy! A vilg gyis menthetetlen: Tellust kell bizony temetni. Ezzel zrom soraim. Utols posta: Fekete tenger, Tomi.
|