jbolyg : mulva a nagy gbolt alatt |
mulva a nagy gbolt alatt

mulva a nagy gbolt alatt,
fekdtem egyszer hanyatt,
s mintha a fenti mlybl Ariadn
engedte volna le a fonalt
melyre, mint olvadt viasz
tapadtam gyertya kancra,
n, az let Csszra,
reztem, nincs remny s vigasz,
csak emelked tark s vll,
hogy testem felfel gravitl,
hogy lebegnem kell e rt fl,
mert a szv mindig szomor s mindig fj
s flttem mindig blue a sky,
s az g szeme mindig Ariadn –
amit el kell vesztenem
az csak a testem,
s most se kell a kk(index t)-
sgbe esnem.
|