�mulva a nagy �gbolt alatt,
fek�dtem egyszer hanyatt,
s mintha a fenti m�lyb�l Ariadn�
engedte volna le a fonal�t
melyre, mint olvadt viasz
tapadtam gyertya kan�c�ra,
�n, az �let Cs�sz�ra,
�reztem, nincs rem�ny �s vigasz,
csak emelked� tark� �s v�ll,
hogy testem felfel� gravit�l,
hogy lebegnem kell e r�t f�l�,
mert a sz�v mindig szomor� �s mindig f�j
�s f�l�ttem mindig blue a sky,
�s az �g szeme mindig Ariadn� –
amit el kell vesztenem
az csak a testem,
�s most se kell a k�k(index t)-
s�gbe esnem.