(feles�gemnek)

A Fekete tenger habj�b�l egy sz�l r�tbord� r�zsa
       felbukkan feh�r tajt�kj�n, s �zottan sodorja;
de miel�tt k�kp�r�s, ny�lt viz�re ki�rne,
       belering a Duna sz�les delta-vid�k�be.
�r ellen bukd�csol, gondoltad volna-e r�la,
       a Szent Gy�rgy-�gon felfel� temp�zik a r�zsa!
Bomlott szirmaid, mondd csak, mi tartja m�g egybe,
       s mif�le er� hajt a sodr�s ellen�be?
T�n lazac vagy te, piros h�t�, mely �vni igyekszik,
       s halni majd egy �de patak kavics�ra lefekszik?
De itt m�g lass�, s mint a tejesk�v�, olyan a Duna,
       �s lusta t�j k�s�r utadon, a szel�d Dobrudzsa.
Ezt�n is s�k a vid�k, ez m�r a rom�n r�nas�g,
       nem k�rdi senki meg: mit keres itt egy r�zsa�g.
Az a teh�nke sem, ki t�ged n�z most a parton, b�v�n;
       k�ts�ges: neh�z agy�ba el�r-e a l�tv�ny?
De te csak �ssz; egy szirmodb�l bonts piciny vitorl�t,
       nemsok�ra el�red a Vaskapu meredek orm�t.
E m�vet tervezte s �p�tgette, ama V�s�rhelyi P�l,
       Ezernyolcsz�z �s harminch�tben, anno dacum�l.
A Kaz�n szorosban, te r�zsa, ott is l�gy b�tor,
       meg ne ijedj az orsovai rom�n p�k�szt�l!
V�r a Vajdas�g, ott m�r magyar a sz�, a n�pek,
       s egy szel�d folyam, a sz�ke Tisza v�r t�ged.
Sz�ke Tisz�n ringat�zz, felfel�, te r�zsa;
       er�m�i g�ton �t, hullj a csendes Tisza t�ba!
�, az a t�! A mad�rrezerv�tumot siets�ggel
       has�tsd kett� k�t kicsiny hull�m-ek�vel.
De el ne felejts a v�g�n, balra, fel, kanyarodni,
       Eger patak friss viz�be boldogan kavarogni!
V�r egy v�roska: r�zgombos torny�val t�nik el�,
       s n�gy barokk h�dj�val; mind kecsesen �vel�.
De te csak �ssz el mindegyik h�v�s �rny�ka alatt,
       s csak az �t�dik el�tt vesd fel b�toran magad!
Ott v�rlak �n; r�ppenj te�rted kiny�jtott kezembe;
       kezemben, hervadt r�zsa, viszlek h�trafele menve.
H�trafele menve, majd otthonomba el�rek,
       s metszett, krist�ly v�z�ba teszlek, te szeg�ny, t�ged.
Friss, b�kki forr�svizet is �nt�k a t�ved al�;
       h�t nap alatt z�ruljon szirmod �de bimb�v�! - -
V�ndorol a r�zsa: metszett v�z�b�l kezembe adod
       merthogy �pp ma van, kedvesem, a sz�let�snapod.
L�ngoljon a r�zsa, szerelm�nk m�lyt�z� �j�ben;
       �gy adom �t N�ked, e versike k�s�ret�ben
(sz�jam ker�t�s�n �t csak �gy tudott a sz� kimenni):
       “ ! solit inr�s ed, l�tl�mle 15, sorip a, asz�r a em�”