Az otthonmaradk nyugalmval
Az otthonmaradk nyugalmval s kedvtelve figyelem reggelenknt, mikor munkba indulsz kedvesem, ahogy megkzdesz az id rvnyes rjval, - , ez a kapkods, ez a kosz mennyire rdvall -, de ltod, segtek is, ahogy tudok s lehet: sszeszedem a kis tennival-cetliket, a konyhbl flelek, mit kell ma elintznem, bank, posta, patika, istenem! A szobba indulok, hogy jobban halljalak, de mr az apr frdben talllak, s ltom: kezedben a tusol rzsja kecsesen hajladoz huri-tnct jrja ds, fejedelemi tested formi, vei krl, s a forr pra aranykeretes tkrnkre hl, a pra, mely asszonyos illataiddal teltdtt, most hvs gyngyhzderengssel lepi a tkrt… Apa, szlsz, fznl egy j kis kvt? Mindenkinek? – krdezem; rgi, intim jtk ez kettnk kztt, utalva a csehtams ntra. m a ml id egy jabb hatalmas rja magval ragad, s lecsurg perc-tajtkkal vezve tnsz fel klnbz mdon s mrtkben felltzve kis laksunk ms-ms helysgeiben, s viszem utnad a mzes kvt rizsszemes csszben, mr az elszobban kapkodva kortyolod, az utolst, mint mindig, nekem hagyod, de mg mindig van id, gy ltszik: hajlakkot szisszenttel, egy kis smink is hinyzik, s mr indulsz is, nyitom eltted az eltri ajtt; meg sem llsz, mentedben tartod puszira az arcod; lpcshzban kopogsz, parfmd utnad szalad… S n elgondolkodom… szvemben egy krds riad, mikor magamra zrom a zrt, felteszem a riglit: Jzusom, vett fel ez a n… bugyit?
|