Az otthonmaradk nyugalmval
Az otthonmaradk nyugalmval s kedvtelve figyelem
reggelenknt, mikor munkba indulsz kedvesem,
ahogy megkzdesz az id rvnyes rjval,
- , ez a kapkods, ez a kosz mennyire rdvall -,
de ltod, segtek is, ahogy tudok s lehet:
sszeszedem a kis tennival-cetliket,
a konyhbl flelek, mit kell ma elintznem,
bank, posta, patika, istenem!
A szobba indulok, hogy jobban halljalak,
de mr az apr frdben talllak,
s ltom: kezedben a tusol rzsja
kecsesen hajladoz huri-tnct jrja
ds, fejedelemi tested formi, vei krl,
s a forr pra aranykeretes tkrnkre hl,
a pra, mely asszonyos illataiddal teltdtt,
most hvs gyngyhzderengssel lepi a tkrt…
Apa, szlsz, fznl egy j kis kvt?
Mindenkinek? – krdezem; rgi, intim jtk
ez kettnk kztt, utalva a csehtams ntra.
m a ml id egy jabb hatalmas rja
magval ragad, s lecsurg perc-tajtkkal vezve
tnsz fel klnbz mdon s mrtkben felltzve
kis laksunk ms-ms helysgeiben,
s viszem utnad a mzes kvt rizsszemes csszben,
mr az elszobban kapkodva kortyolod,
az utolst, mint mindig, nekem hagyod,
de mg mindig van id, gy ltszik:
hajlakkot szisszenttel, egy kis smink is hinyzik,
s mr indulsz is, nyitom eltted az eltri ajtt;
meg sem llsz, mentedben tartod puszira az arcod;
lpcshzban kopogsz, parfmd utnad szalad…
S n elgondolkodom… szvemben egy krds riad,
mikor magamra zrom a zrt, felteszem a riglit:
Jzusom, vett fel ez a n… bugyit?
|