A sivatagban
Nha felbredsz jszaka
"mondtl valamit" –krdezed
"nem."- vlaszolom, mert n soha
nem alszom, ha Te krdezel
"akkor khgtl."- s hozzm r kezed
a vlaszom jbl nem
de szerintem
ezt mr nem hallhatod
elsllyed, elszr a tested
kisvrtatva utnad szom
lbam, kezem mr uszony
szm megtelik vzzel
de mr megy a llegzetvtel
mert oldalamon hirtelen
korallvrs kopolty hasad
ltom ellebegni spadtszn hasad
lehunyt szem arcodat
mintha kerti lampion merlne le
a vz egyre hidegebb rtegeibe
rzem, mr nem rhetlek el
hogy egyedl maradok
amorf szimblum-halmazok
rvnybe tempzom
pikkelyeimen rzem a ml idt, fzom
fejem fltt a tajtkok
az rk, a napok
mint karok, ajkak sszecsapnak
trt tkrk villansa
a szavak cltalanul cikznak
korallvirg-fogalmak
ringanak nmaguk halott vza
rtelmetlen temetjnek talapzatn
egyre mlyebb a zld zokogs ezutn
kedvesem, ht hol vagy
melyik tengeri csillag
al rejtztl el
a hetek, a hnapok mlnak
flek, nem veszem szre
elsznak flttem az vek
s a lass jghegyek
flm cssznak
a kontinensek, a kreg
vszzadok, vezredek
flek, elejt minket az Isten
hogy ott maradunk
egy flbemaradt
sz mozdulatban:
te hason, n hanyatt
a sivatagban.
|