Te m�g azt, � jaj! nem is tudod
a l�ten t�l, ott a f�ld alatt,
tudd meg h�t, a kis r�zstokod,
a keskeny t�kr�s, r�m maradt.

Var�zst�k�r ez, s a f�tisem;
l�tom benne megny�lni ajkadat,
mikor n�ha, titkon el�veszem -
ott vagyunk a D�m oszlopai alatt.

T�kr�ben szemed t�kr�t l�tom,
s szem�ld�k�d karcs�, barna �v�t,
mintha lenn�l egy dereng� �lom,
vagy hervadt vir�g, r�ti margar�t.

S l�tom, ahogy ottan �lelkez�nk,
a D�m feh�r, d�r oszlopai alatt,
m�g egym�shoz �r a sz�nk, a kez�nk,
l�tom megny�lni d�s ajkadat.

Eml�kszem akkor suttogva mondtad:
melled duzzadt, s mennyire fesz�l, f�j,
mikor �n habzsolva cs�koltam ajkad,
te m�r p�r hetes kismama volt�l.

K�rt�l: seg�tsek, s �n kiszoptam
melledb�l n�h�ny korty �des tejet,
s m�g a hold lengett feh�r f�tyolban,
�n lentr�l hallgattam liheg�sedet. - -

R�zst�kr�dben l�tom most mosolyod,
de kihull kezemb�l, s �sszet�r,
s sz�z szil�nk mutatja s�rga fogsorod,
amit m�r nem fed finom ajakb�r…