Ap�m k�d�r volt �s Gyula.
Egyszer l�ttam, ahogy gyalul a
ny�ri gangon egy dong�t,
s a forg�cs hullt, mint a napf�ny
a di�fa levelei k�z�l.
N�ztem a h�t�n az izmok j�t�k�t,
s azt a kis zs�rg�b�t,
az �t�dik bord�ja f�l�tt.
Egy verejt�kcs�pp ott leg�r�g�tt.

Ap�m k�d�r volt �s Gyula,
azt�n bedolgozott a faiparba,
majd katona lett, s�t: tiszt,
de leszerelt, mert megsz�lettem �n.
Azt�n nagyon szerettem �n ap�m,
mert birk�zott velem az �gyban,
persze, mindig �n gy�ztem,
igen, �n, �n fektettem �t k�tv�llra.

Meg akkor is szerettem �n nagyon,
mikor a lav�rban mosakodott,
s pr�szk�lve, nevetve mosta a h�na alj�t
�s r�mp�ck�lt egy cs�pp
h�feh�r, illatos borotvahabot.
Igen, l�tom: felemeli a f�t,
s egy g�rbe vinklivel
ellen�rzi, hogy a donga hogy �vel...

99-ben temett�k el.
Akkor nem s�rtam
(persze tudtam, � j�l tudtam mi a szok�s),
de m�rt van az,
hogy most, mikor le�rom e szavakat
bel�lr�l r�z a zokog�s?