Hajnalt�jt mikor fel�bredek,
s zsibbadt k�zzel kattintom fel a f�nyt,
m�g hunyt szemmel elmerengek,
eltervezem amit tennem kell s amit nem,
de �gy �m, mint egy k�ltem�nyt!

Elk�pzelem stabil szerkezet�t
a napnak, erre rakosgatom fel a sz�t,
a romlott h�s-szavakat, melyeket set�t
legyekk�nt d�ngenek k�r�l az �kezetek,
s egy k�l�n�s hangya: az aposztr�f.

L�nyeges a j� kezd�mondat,
hogy elviselhet�bb legyen a l�t,
amit az ember �nk�ntelelen is folytat;
k�sz�lj�n teh�t illatos, forr� tea
�s vajazzak hozz� ropog�s zseml�t.

J� ha ritmusa van, l�ktet�se,
legyen h�t hangs�lyos-id�m�rt�kes
(vagy �rjam e napot hexameterbe?)
sz�nd�kaim a tettekkel �lelkezzenek
s legyenek eredeti r�mekkel �kes.

Ha buszra sz�llok, trolira, h�vre,
vagy csatlakoz�sra a metr�ban lent,
egy sz�p hasonlatra vagy jelk�pre
leljek; Mint egy villamosjegyet tal�ljam
meg, mely �p, mint egy enjambement.

�s sorba veszem: bank, posta, hivatalok
ahol r�m sz�l egy morc arc: v�rjak!
�- h�t igen!, ellens�gek �s bar�tok
legyenek kell�en ellenpontozottak -,
s mindre meleg mosollyal alliter�ljak.

De a terv rendre csak terv marad:
a k�lt� tervez, �s Isten r� a „persze”,
lefekv�skor, este, sz�mra e sz� fakad:
pr�z�t �rtam ma is, l�m csak erre tellett,
- - legfeljebb ha pr�zaversre.