|
Szret eltt
Nagy borj-szemvel a felkel Nap
s meleg nyelvvel arcomon tapogat;
az utcnk elejn, ahol egy haranglb ll,
minden reggel minket ott tall,
ma is ott voltunk a tvben, e fszigeten,
n s a kutym, s senki ms,
s szinte hallottam, ahogy gyl a konduls
– tven ve mr – a harang stt blben - -
olyan szp volt a reggel!
Tele volt a lg csps hideggel,
s amg ebem a dolgt vgezte guggolva,
felnztem: fent flbetrt csontgomb volt a Hold
az g vilgoskk zubbonyn.
De mintha csak egy szl crna
tartotta volna tn - -
S ekkor orrom klnset szagolt;
valami erjedt, cefrs szag csapta meg…
na, igen, gondoltam, jn a szret,
a Nagy Szlbetakarts,
de most mg a nap csupa meleg simogats;
minden szemet egy-egy arany sugr r,
s a sugron cukor szivrog le
a kkesen dereng szemekbe,
s a bogy desen buggyansra r…
Na, igen, gondoltam, most minden vincellr
ugrsra kszen ll s a prshzat szellztetik,
s vrjk mr nagyon azt a napot k,
azt a “rzssujj” hajnalt,
amikor a bds trklyt a szretelk
maszatos poharba tlthetik,
s a gardok alatt a pinceprklt rotyogva forr,
s vg kiltozs veri fel a domboldalt:
“Puttonyos! Puttonyos! Hol csavargol?”
Majd ragads aszfrt zuttyan a vederbe,
magbl egy kis kk fstkdt lehelve;
recseg a prs, kicsurran az des l,
s elindul hossz tjra:
rejtelmes metamorfzisa fel.
S mikor a gazda gy teszi kezt a hord hasra,
mint terhes nk nv pocakjra,
mg a pinck nyirkos faln a nemes pensz
egy j arasznyit lombol,
eljn majd az a nap, mikor poharunkba csordul a bor,
s az oly zamatos lesz, testes s tmr.
S ze, bartom, mint a mz!
m a szne, a szne, mint tigris szeme, ha l,
s ajkt nyalva a kilobbant Napba nz.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
