|
Vas-vers
Mikor minap a Bkk rengetegben bandukoltam,
egy forrs lbnl leguggoltam
– mit leguggoltam? Leltem, lehevertem… -,
s meglepett egy meglep ltomny:
mert a vz csak csobogott, csobogott;
zsongtn, unottan,
nem tudom mi trtnt velem,
ezrt lepett meg e ltomny:
Mi lenne, ha – gy a ltomny -,
ha e kristlyos, jghideg forrsvz helyett
folykony, olvadt vas – apr lngocskkkal,
megannyi-ezernyi szikrcskval –
tlten fel a forrs medrt: na j: fm-mleny.
Mint egy ntzemben a kokillt?!
Ez mr igen! Na? Na? Na?
Nyilvn.
Nyilvn, akkor mi ebbl kiindul,
a vzfolys, az erecske sem lenne ms,
mint drtgyrt gpsor, hol a drt csak nyl, nyl, nyl,
elnylt testtel, ahogy fut a nyl,
vagy, mint kgy siklana az avaron,
ttrne mohn s pkhls pfrnyzaton,
megbillenten az des-piros szamct,
pfeteggombn vsne ki rovtkt,
siklana a lombok kztt
beszrd fnypszmkban…
s a patak? A patakok?
Natrlich vas-szalagok.
Mert kezdetben kk, aztn lila, vgl rge-szrke,
ahogyan akarja a felh, a lomb, a szem tkre…
Hej! s hah! s halih! Ez aztn a ltomny, egy-komm!
Mert mi lenne ms a foly, a nagy folyamok: abroncsok,
mik sszetartjk a Fldet, e rozzant hordt.
Hordt? Ha-ha-ha!
A tengerek meg zrak, ugye? Egy vaskereskedsben!
Bennk olajos angolna, nyelvhal, cet.
Mi? V-z-r!
(Ne magyarzzam mr,
pont neked, e szviccet!)
s az cenok? Mind a hrom?
Bizony, hrom ragyog-kk lakat,
mit a napsugr zr s nyitogat…
Erre aztn hirtelen, s egy jajjal,
felriadtam szmban szomjjal,
s nztem magam a vz tkrben: ez rettenet!
Inkbb szomjan halok a forrs mellett;
inkbb legyek vllonista,
mint egy ilyen:
nyamvadt
szimbolista!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
