Volt egy v�ros: dermedt szilvalekv�r-szer� csend.
B�cs�kor k�rmenet, ott ahol a h�stya
kezd�d�tt, �nmaga fark�ba harapott,
pikkelyei lebegnek, z�szl�iban kaka�barna szentek.

Arctalan v�ros. Az utak l�thatatlan r�ncok
lefutnak a semmibe, m�gis a hat�rjelz� pl�hkrisztusok
�llnak, s rajtuk �r�s: The End.

L�tom magam tizenh�t �vesen a gangon
gerleb�g�sba vetkezetten, a frissen f�r�szelt fa
illata vegy�l a m�ln�sba saj�ts�gosan.

�, az a veranda! F�nyk�p k�sz�lt: aranyl�
kukoricacsuh�-halomba fekszem...
Eml�kszem, bekeretezett f�nyk�pek voltak a falon
rajtuk Lenin, feh�r leped�kkel letakart fotelekben.

Ime, eltelt a vers els� fele
szok�sa szerint j�kora kanyarba ker�lt
mert az a v�ros a m�ltba m�r elmer�lt
de itt van az a m�sik, az �lmok f�k�nyvt�rban
a " v�rosi " filen�v alatt:

Itt a sz�lcsend befejezett m�lt
nincsennek l�ptek, csak akaratlan lebeg�s
�s k�l�n�s �tverg�d�sek a zs�kutc�k v�g�n;
pinc�b�l pitvarba, padl�sb�l hervadt konyhakertekbe pottyanva.

L�tom r�gi h�zunkat /a val�s�gban mindig �p�l
egyre nagyobb, de �lmaimban mind lepusztultabb/
�s l�tom vele szemben, a volt tej�zem
f�l�tt egy katedr�lis lebeg:

Ez�st z�porz�s� v�zb�l van a fala
ezrek im�ds�ga tartja aranyl� kupol�it
val�szer�tlen magass�gokban.

L�tom, egy t�gla testes�l
�s az id�be elmer�l
majd el�ker�l, felbukkan valahonnan
�vmilli�kt�l csiszolt k�...

�s a v�ros �lm�ra zuhan
�s a v�ros fel�p�l hirtelen, egy pillanat alatt
m�morosan, zsivalyban, f�nnyel a babakocsikban.