..., hogy b�cs�zom t�le. * Ne �nmagad l�gy, hanem az a M�sik, aki Te vagy! * (�lom) Egyszer, r�gen, volt egy rettenetes �lmom, amelyben gyilkos voltam; �ldozatomat a f�ldbe rejtettem; �vek teltek el (az �lomban) iszony� lelkiismeret-furdal�ssal �s b�ntudattal. Ez annyira borzaszt� volt, hogy amikor fel�bredtem, azonnal el is felejtettem; tudatos �nem m�lyen lenyomta az �ntudat al�. K�s�bb azonban olyan �lmokat l�ttam, amelyek pr�b�lt�k elhitetni velem, hogy ez nem �lom volt, hanem igenis a val�s�g; �ber �letem r�sze. Ezek (az �lmok) annyira val�s�gh�ek voltak, hogy kezdtem komolyan elgondolkodni azon, hogy val�ban megt�rt�ntek-e ezek a dolgok. M�g k�s�bb azonban r�j�ttem, hogy az „elgondolkod�saim” is csak �lmok voltak, s�t amikor erre „r�j�ttem”, az is. Mindez oda vezetett, hogy m�r egyszer�en nem tudtam eld�nteni; megt�rt�nt vagy nem t�rt�nt meg a fent eml�tett esem�ny. Most csak abban b�zhatok, hogy az�rt nem t�rt�nhetett meg, mert term�szetemt�l teljesen idegen mindenf�le b�n, h�t m�g egy gyilkoss�g! De azt szeretn�m tudni, ki sz�rakozik velem? * (n�gy) Minden a misztikus n�gyes sz�mon alapul. A N�GY mindennek az alf�ja �s �meg�ja. Ahol v�letlen�l a H�rmas domin�lna, az�rt rejtve ott van a negyedik. Pl.: a Szenth�rmass�g. + az ember, aki pr�b�lja meg�rteni. Vagy: H�rom a magyar igazs�g, de ugye, ott van negyediknek a r�ad�s. De nem csak ez�rt. A dolog sokkal, mondhatni, metafizikusabb. Vegy�k csak sorba! A n�gy p�ros sz�m l�v�n a n�i yin princ�piumhoz tartozik, de kapcsolatba hozz�k a nyugattal, �s a f�ld elemmel. A f�ldet hagyom�nyosan szint�n n�gysz�gletesnek k�pzelt�k. Volt egy id�szak, amikor M o.-t n�gy tenger hat�rolta. N�gy nagy kir�lyunk volt. A Tao-ban a „n�gy nagy”-k�nt nevezik a vil�g n�gy legmeghat�roz�bb �sszetev�it: a Dao, az �g, a F�ld �s az ember. A n�gy m�v�szet: a k�lt�szet, a k�nyvek, a szertart�sok �s a zene. N�gy hagyom�nyos foglalkoz�s van: tud�s, k�zm�ves f�ldm�ves, keresked�. A tud�soknak n�gy kincse: tus, pap�r, ecset �s d�rzsk�. Az ember n�gy testr�szb�l �ll: a kezek, a l�bak, a fej �s a t�rzs. N�gy �gt�j van (nem sorolom el), n�gy �vszak, n�gy kiterjed�s (dimenzi�), n�gy alapelem: leveg�, t�z, v�z, f�ld. (Egyesek szerint l�tezik, un. �ter is, de mivel ez maga a t�r, a teret pedig bet�lti a leveg�; az �tert b�tran sorolhatjuk a leveg�h�z.). A n�gy elem k�z�l mindegyikben a n�gy �stulajdons�g – meleg, sz�raz, hideg �s nedves – nyilv�nul meg p�ros�val. N�gy l�that� bolyg� van, a p�ros �s p�ratlan szerveink �sszege negyvenn�gy, n�gy �vig tart egy pol. kurzus, n�gy p�rtnak n�gy p�rteln�ke van. A Fideli�ban k�tszer n�gy ember �nekel, n�gy �ves a vil�g legfiatalabb sof�rje, vend�gl� van a N�gy vicces Hullamos�hoz, az embernek kett� az aut�nak n�gy kereke van, n�gy a musk�t�s, egy p�kerpartihoz n�gy ember kell (Nem besz�lve arr�l, hogy a k�rtyasz�nb�l is n�gy van.), nekem n�gy feles�gem volt, �sszesen n�gy gyerekkel. N�gy foly� van: Duna, Tisza, Dr�va, Sz�va, t�rj�n ki a l�bad sz�ra. De sorolhatn�m napestig, eg�szen olyan abszurdumokig, hogy ha az �ra meg�ll, akkor vagy n�gy el�tt, vagy n�gy ut�n �ll meg, hogy m�st m�r ne is mondjak. * (nem hagyta abba) A torre�dor, miut�n kiv�gezte a bik�t, nem hagyta abba; a saj�t kardj�ba d�lt, led�fte mag�t, majd nyomban hozz� is l�tott �nmaga feltrancs�roz�s�hoz. A testr�szeit, az iszam�s h�sdarabokat azzal az ut�nozhatatlan eleganci�val dob�lta a lel�t�kra, ami csak a Cali-beli torer�k saj�tja. Hullt, csak hullt a torer�h�s; a felajzott szeny�r�k �s szeny�rit�k csak �gy kapkodt�k, �s mond�k: OLE! (ol�), �s mond�k: Ay qu� torero! (Micsoda torre�dor!). S m�r belepte a lel�t�t mindenfele a torre�dor sok-sok testr�sze, mint ha a vak�t� feh�r-k�k spanyol �gb�l hulltak volna v�rv�r�s bazsar�zs�k; �s lassan elfogyott a torre�dor; nem volt m�r semmi ott, csak a bika mozdulatlan, fekete t�mege �s a matador lelke imbolygott bizonytalanul �s �rv�n, mintha csak azt k�rdezte volna, velem most akkor mi legyen. H�l’ istennek nem csup�lta, sebzette, suvickolta sok�ig a k�lvil�g szele-f�nye, mert feltal�lta mag�t, �s zsupsz! belecuppantotta mag�t a bika tetem�be! Persze ezt m�r nem l�tta a lel�t�k tarka n�pe; nem is l�thatta, hiszen annyira lefoglalta �ket a – h�s! * (rekl�m) Kedves M�rtik�m! Tudod mennyire szeretek �szni, hogyne tudn�d, hisz’ l�ttad a m�ltkor azt a fot�t, ami m�g verseny�sz� koromban k�sz�lt. Azt is tudod, hogy nem �lltam le, m�g ma is lej�rok rendszeresen edzegetni, ez�rt h�l’istennek soha nem f�jt a h�tam; h�tizmaim, mondhatni ac�lb�l vannak, �s mint abroncsok tartj�k szil�rdan gerincemet. Ez�rt is lep�dtem meg, amikor felh�vott az a l�ke rekl�mfilmrendez�, hogy velem szeretn� megcsin�lni a valami alav� vagy alov� nev� pilula rekl�mfilmj�t, ami ak�r huszonn�gy �r�ig is csillap�tja a h�tf�j�st. A marh�ja! De az�rt j� volt, mert pont annyi g�zsit kaptam �rte, amennyi a f�l �ves uszodab�rletem. �n h�lye m�r majdnem megk�sz�ntem nekik, amikor f�lembe jutott, hogy Te aj�nlott�l be, �gyhogy nem is nekik, hanem Neked tartozom h�l�val M�rtik�m… * (fej-f�bia) A f�lek betegs�ge. N�mely f�l annyira irt�zik, undorodik a gazd�j�t�l, a fejt�l, hogy legsz�vesebben lev�lna. Persze a bot (�rboc?) ebben megakad�lyozza. Ekkor a f�lek kifesz�lnek, mint k�t vitorla. Ilyenkor besz�l�nk el�ll� f�lr�l. Ter�pia: el�sz�r is, ha tehetj�k, ne sz�lj�nk gyereket el�ll� f�l� ap�t�l. De ha m�r m�gis megesett a nagy eset, a csecsem�t az els� napokban, hetekben forgassuk egyik oldal�r�l a m�sikra; fektess�k hol a bal, hol a jobb f�l�re. Ha mindezek ut�n m�gis probl�m�nk lenne a f�l�nkkel, forduljunk tan�cs�rt Vincent VanGogh mesterhez, aki nagy szak�rt� f�lt�m�ban.