senkinek nem akar m�r megfelelni, nincs rajta �larc, meztelen arc... semmire nem reag�l, nem akarja megismerni feles�g�t, l�nyait, h�g�t, apj�t (�desanyja nem mer bemenni hozz�, �jszak�kon �t s�r.), nem kommunik�l, nem „m�k�dik egy�tt”, nem akar inni, nem akar enni... a falnak fordul... el akar menni...
Senkit �s semmit nem akar m�r l�tni; az inf�zi�t, ha tehetn�, kit�pn� a karj�b�l, ez�rt az eg�szs�ges, mozgathat� kez�t is lek�t�zik. Ha neurol�gus j�n elfordul, ha gy�gytorn�sz, elfordul, ha logop�dus, elfordul, a jobb oldala van leb�nulva, ez�rt r�fordul, a fal fel�... B�na oldala hideg tapint�s�, b�re al�l elt�nt az izom, nem fogad el t�pl�l�kot, inf�zi�val tartj�k �letben...
Am�gy szervileg rehabilit�lhat� lenne, reflexei �rz�kelhet�k, de � el akar menni... Pontosabban: nem akar semmit, a semmit akarja, m�lys�ges depresszi�ba zuhant, tudata egy lebeg�, t�gul� g�d�r, egy m�ly k�t, ami megmaradt bel�le, nevezz�k b�rminek, az ott van lent, hiba k�ld�nk le k�telet, nem fogja meg, besz�l�nk hozz� a k�t sz�j�n�l k�rben, de szavaink ott lent m�r csak �rthetetlen, halk z�rejek, kong�-bong�, sz�tfoszl� hangok...

N�zem az arc�t; eszembe jut, nem is r�gen, �gy h�rom �ve, egy�tt cs�cs�lt�nk a demj�ni csodav�zben, megittunk egy hideg s�rt a forr�viz� medenc�ben, viccel�d�tt, eg�szs�ges volt, legal�bb is annak t�nt. �n a f�j�s v�llamat, � a derek�t massz�roztatta a ki�ml�sn�l.
Viccel�d�tt, mint mindig; olyan kedves, fanyar humora volt... Minden tudok r�la – feles�gem, aki im�dta, szinte istenk�nt im�dta, szerette a b�tyj�t – minden kedves eml�ket elmes�lt r�la nekem: fiatalon olyan volt, mint egy g�r�g isten, sud�r, j�k�p�, seg�t�k�sz, mindenkihez kedves, a l�nyok bomlottak ut�na, nagy fekete napszem�veg, rockendroll, „Meg�ll az id�”... Nem ivott, nem cigizett: j�g�zott. Akkor! A hatvanas �vekben, amikor m�g csak p�ran tudt�k itt, mi az a j�ga; eszik-e, vagy issz�k... azt�n... azt�n megjelent valaki, vagy valami... �s elragadta...
�, milyen sz�nalmasan �res, k�zhelyes itt minden l�ra, irodalmiaskod�s! A szavak semmit sem jelentenek! Versek? Bahh! Mi egy vers, egy ak�rmilyen vers, a val�s�ghoz k�pest? A val�s�g m�s, a val�s�got nem lehet le�rni, nincs arra sz�... A val�s�gban sz�tszaggat�dik a legnagyobb k�lt� legnagyobb verse is, a k�rh�zi neurol�gus sarokba dobhatja a diplom�j�t...
Harminc �ven �t nyelt, nyelt sz�ntelen�l. Harminc �v j�mbor t�r�s�nek, elfojt�sainak eredm�nye ez a m�ly depresszi�. Ennyi. Ez t�rt�nt, semmi m�s! A fal fel� fordul, el akar menni...
N�zem az arc�t; eszembe jut egy m�sik eml�k. Im�dta a term�szetet, a szabads�got, a ny�lt tereket. Tenger�sz akart lenni, de folyami haj�s lett. Akkoriban kezdt�k kialak�tani a Tisza tavat, lement�nk hozz�juk, Kisk�r�re, �ppen kint volt a v�zen, egy kotr�haj�n. Cs�nakkal evezt�nk a monstrumhoz... a fed�lzeten senki, kerest�k, sehol senki, azt�n valahogy lejutottunk a g�ph�zba, h�t ott alszik a motorh�ztet�n! Alatta r�zk�dik, d�b�r�g az eg�sz h�belevanc, olaj fr�cs�g, dugatty�k zakatolnak, s mintha ezt k�nt�ln�k: a Danyi J�nos, csin�lt, engem, a Danyi J�nos, csin�lt, engem...� meg szuny�l rajta b�k�sen!

H�t ilyen ember volt! �s most itt fekszik magatehetetlen�l, bepelenk�zva, csontsov�nyan.
Tegnap, mikor bementem hozz�, ott volt az ap�som, az �desapja. �t sem akarja megismerni. A fal fel� fordul, � simogatja, massz�rozza a h�t�t.
N�ztem ahogy ez a nyolcvanh�rom �ves ember nyomkodja az �tvenkilenc �ves fia h�t�t.
A s�r�s fojtogatott, esk�sz�m, majdnem els�rtam magam...