Kezemben szakadt, s�rgult f�nyk�pek...
Mondd m�rt szomor� ilyenkor az ember,
ki az ki sz�vemre l�p �s megver
mikor gyan�tlanul a m�ltba l�pek?

� az eml�kek! A boml� kender-
k�t�l sz�laz �gy sz�jjel, mint v�led
t�lt�tt �r�k eml�ke, s csak elt�ved,
aki feloldoz�st sohasem nyer.

Nincs m�r ami hi�nyod bet�ltse.
Annyi �res, hasztalan �v, annyi
hi�ba v�gy, a k�pzelet is f�rad;

hi�ba vagyok gondolatban n�lad,
elfakulsz, s m�r csak holmi talmi
bizsuk�nt hullsz kezemb�l a f�ldre.