Kedvesem! Ma hajnalban oly n�ma volt az �lmod,
mintha s�rt�l volna, mintha sok-sok �leten s�rtad
volna �t magad; el�rulta fesz�l� hal�nt�kod,
l�ttam dereng�se m�g�tt gyermeki arcodat,
b�r fegyelmezetten fek�dt�l, ahogy szokt�l: hanyatt,
szinte v�zszintes vigy�zz�ll�sban, de l�ttam
ujjaid rezzen�s�t, tenyered vonalk�i a mad�r-utakat
mutatt�k, ez�rt ne tapsolj, m�g �lmodba se, az �n tollam,
tollcsom�im, bev�rzett cs�r�m hullna a leped�nkre...
csak aludj, aludj, am�g alszol csak az eny�m vagy,
majd �n beletaposok a sikoly-k�gy�k szem�be,
az �n meleg �lemre zuhanjon le arcodr�l a fagy,
�n majd elrejtelek egy foh�szom sz�lv�dett �bl�be...
itt �rezlek mellkasomban, a sz�vemb�l �rad� h�ben,
mintha te lenn�l maga ez a melegs�g, a neh�zked�s - -
kin�zek az ablakon: k�d- gomoly a felk�h�g�tt f�kn�l,
egy trabantos �nind�t�zik �rj�ngve a parkol�ban, �s
nekem eszembe jut tegnap, mikor meg�llt�l a pirosn�l,
m�g�tte ment le a nap, mondtam, n�zd, mintha
belehullna, �s most a l�mp�ban nyugodna le a nap,
s Te r�m n�zt�l, nem �rtetted, l�bad a g�zt taposta,
tudom, butas�gnak tartod, hogy a csajod verseket �rogat,
a l�mpa z�ldre v�ltott, „s ez volt az a z�ld sug�r” -
mondtam, de csak magamban, magamban m�r...