H�t �ra. Magamt�l �bredek fel, vekkerem nincsen.
F�stkarika az �lmom; torzul s elt�nik lebegve.
Tejet forralok; vigy�zom fesz�lten, m�gis kifut.

*

J�n a k�v� arom�s illatot tolva maga el�tt.
Addig is l�bujjaimat sz�molom sz�rakozottan.
Hah! Jut eszembe: �tvenk�t �ves ma vagyok �ppen.

*

F�l nyolc van. Ideje a kuty�t levinni pisilni.
Hosszan vizel, majd k�tszer nyomja r�viden guggolva.
Der�k ebem �gy v�gzi a dolg�t - pentameterben.

*

M�r a mos�sn�l tartok s teregetem a konyharuh�kat.
Csend vala. K�d felett sz�ll fel az egyszer� g�p.
Nagyokat reccsen, mint kopors� deszka. S�r szele k�l.

*

S mondd Honfi! Mit �r e sok csepeg� lepel?
Ha eltemetnek �gyis, mi�rt legyek �n tisztess�ges? –
Teszem fel k�rd�seim, n�mileg �sszezavarodva.

*

Nincs v�lasz. Viszont m�r D�l van Somly� Zolt�n szerint.
Majd berep�l, kis ver�b We�res, �s bemutatkozik �gy:
J� napot! T�th Gyula b�dogos �s v�zvezet�k szerel�.

*

K�t �ra. R�veszem magam, ablakon, hogy kin�zzek:
A t�volban Pet�fi integet; hitvese az �l�ben:
Ny�lnak-e ott a kerti vir�gok? – hallom a hangj�t.

*

Itt m�r semmi se ny�lik – v�laszoln�m Neki legott,
De sz�mon cs�r n�, torkom holl�-torokk� alakul �t:
Soha m�r, soha m�r. Ezt k�rogja a Poe-mad�r.