�n nem tudom m�rt, de szeretem a k�ny�k�m!
B�r csupa porc, sz�v�s �n, kopott csontkelev�ny,
- m�snak tal�n szokatlan az ilyen �rzem�ny –
�n im�dom �t, szerelemmel, a k�ny�k�m.

B�rhol �n re�ja mindig t�maszkodhatom;
kocsmapulton, ha veresbor t�cs�ban el�zik,
nem perlekedik velem s vissza sem pof�zik,
h�s�gesen k�vet, lengve az oldalamon.

Sz�pnek ugyan nem sz�p, ezt v�gk�p nem mondhatom:
szepl�s, b�tyk�s, ernyedten gy�r�d�tt a b�re,
de ingujjam alatt mindig cs�b�t�n p�re,
r�szeg�ti �t is, tudom, az im�datom.

�m n�ha hamis, m�ssal fl�rt�l, m�sra kacsint,
kac�ran m�snak neg�des cs�b-szav�t issza,
de ha meg�t�m, n�kem f�j zsibbad�n vissza,
szemet hunyok ink�bb, s megbocs�tom e cs�nt.

Az �gyban is engedelmes, megadja mag�t:
“Sz�dra szomjazom, bab�m, adj egy cs�kot hamar!”
De kobracsukly�s nyakamba a g�rcs karma mar;
Mindent ad, de mint egy rossz loty�, cs�kot nem �d.

Meg�llj! Egy�tt sz�llunk mi le, s j�n a r�g-fered�.
Szabadult lelkem imbolyg�n vissza-vissza leng,
s mikor le�zik �zeimr�l a h�sruha lent,
kopony�mat k�ny�k�mh�z teszi gy�ng�den �.