Mint szirtfal, amit ostromolt
id�tenger, s leomolt;
�gy voltam itt.

Kiv�ltam s fel�p�ltem;
a kezdetekt�l csak h�ltem
hal�lomig.

Elmorajlik a pillanat,
m�gis valahogy itt marad:
leng az inga.

Mert hall a f�l, felfog az �sz,
s bel�m �p�l, mint a m�sz
csontjaimba.

M�ltamb�l sz�ttem az elm�m;
s mint sz�p, sz�nes kelm�n
aranyfon�l

�gy vagy kedvesem egy velem,
s m�r nem bont ki senki sem,
csak a hal�l.