K�rded: mi t�rt�nt ma reggel?
Elmondom h�t, ha �rdekel.

K�t �lomfog�m van, tudod;
nos, az egyik �lmot fogott.
Az, amelyik finomabb, szebb,
m�vesebb munka, kecsesebb,
melynek h�l�ja oly finom,
mit p�k sz� erdei alkonyon.

Az, melynek sz�nesre festett
porcel�n gy�r�csk�ib�l h�rom p�r
andokf�ldi kondormad�r
begy�nek feh�r, pihe toll�t
lengeti a sz�l, s k�kre festi az estet.

K�k volt az �lom is, halv�nyk�k,
mint a der�lt, ny�ri �g.
L�ttam rajta: nagyon r�gi, nagyon �,
de megfogta az �lomfog�.

Tenyerembe volt m�r a harmattal �zott;
z�mm�g�tt �s kapar�szott,
de nem hasonl�tott bog�rhoz, mad�rhoz,
se valamihez, se m�shoz
b�r t�kr�zte valahogy az eget,
szava, mint alkonyi n�d, zizegett.

Bizony, �n �sr�gi �lom vagyok,
de csapd�d, �me, megfogott.
Ez�rt, de csak n�ked, elmes�lem,
hogy sz�lettem, hogyan �ltem.

Majd’ k�tezer �ve sz�lettem �n,
pontosabban: 79. augusztus 24.-�n,
valamikor k�s� d�lut�n.
Gazd�m szuny�k�lt, vagy aludt is tal�n,
mikor fordult egyet a kerevetj�n,
azt�n fordult volna �jra,
amikor felrobbant a Vez�v k�pja.

Hatalmas p�lmafa n�tt a hely�n:
t�rzse gomolyhamu, izz� por s lapilli az �ga,
gy�m�lcsei hull� tajt�kk�vek,
kolibrik�nt r�ppent a l�va.

�lmod�mat alva lelte
az izz�felh�, s �t�lelte.
S mert kit alva �r a hirtelen hal�l,
�lma nem halhat meg soha m�r.

Jaj, nem haltam meg, l�tod, �n,
kit sz�lt dereng� elmef�ny.
Nekem �r�kk� kell m�r lenni,
mert nem volt id�m elr�ppenni.

�gy maradtam �n bez�rva,
holt elm�ben, halott testben;
sisteregve j�tt a l�va,
ott maradtam �n, az �lma.

Futottam volna �n,
r�ppentem volna �n,
a szemen �t, a sz�jon �t,
de hogy t�rhettem volna �t
a h�l� hamut, a k�rges l�v�t?

Mert h�rom napig es� hullt;
a hamumassza megszil�rdult,
�gy k�sz�tve mintegy
term�szetes �nt�form�t
a test k�r�, mely b�rt�n�m lett.

�, hogy mes�ljem el mag�nyomat?
Nem volt n�lam mag�nyosabb
senki m�g �gen-f�ld�n;
bez�rult az �reg-b�rt�n.

Mert eltelt j� p�r �vtized,
s elbomlottak mind a szervek,
mik bel�lr�l gazd�m kit�lt�tt�k;
nem maradt m�s csak �ress�g.

Nem volt m�s, csak egy barlang,
a l�bak �s karok: j�ratok,
csak dohos szag, sehol egy hang,
az ujjak �res cs�vecsk�k,
s a karok alag�tj�ban imbolyogva j�rtam,
m�g fal�t arany-hamvass�
verdeste a sz�rnyam.

Sz�z meg sz�z �ven �t j�rtam,
k�sztam, m�sztam, sz�lltam,
a Nagy Csarnokot is egyszer megtal�ltam,
s a helyen, ahol
egykor a sz�v l�ktetett
hunyhatatlan szemem
a mennyezetre meredt,
egym�ssal p�rhuzamos v�seteket
l�ttam a falban, f�lk�r�vben…
a bordacsontok t�lt�tt�k ki egykor
e v�seteket.

�, jaj, tal�n f�lezer �vig is
n�zdeg�ltem e nem l�tez� bord�k
mer�szen �vel� kosar�t,
m�g egyszer, nem hiszed el,
r�g�szcs�k�ny �t�tte r�sen �t
f�ny hullt r�m, s �t�lelt.

S azt�n k�vette
valami feh�r massza �ntete,
de m�g miel�tt teljesen bet�lt�tte,
miel�tt megtelt volna b�rt�n�m �rege,
�n e kis r�sen �t v�gre
kir�ppentem Campania
az�rk�k eg�re.

Az�ta a sz�lben
szabadon sz�llok.
Hol az �gbe tapadok,
hol, mint az �k�rny�l
lebegve-lengve utazok.

Nem is tudom h�ny �ve m�r;
telnek, m�lnak az �vsz�zadok,
de legal�bb szabad vagyok,
�m, meg soha nem halhatok…

Az �lom ekkor elhallgatott,
tudtam: a mi id�nk letelt.
Tenyeremben sz�rnyra kelt.
Sz�llj h�t �lom, sz�llj szabadon,
�s, huss, kir�ppent az ablakon.