V�zacsokrot v�zar�tre szedni mentem �n;
�vatosan l�pegetve �lomkrist�ly perem�n.
Halk �vegzene fakadt meztelen talpam alatt,
szon�t�ban hajladozva szedtem a csokromat.

M�r indultam volna keblemen a bokorral,
de megjelent a r�ti �r s azt mondta: tolvaj!
Vir�g eltulajdon�t�s esete forog itt fenn,
igazolja mag�t, mert k�l�nben megb�ntetem.

Ne b�ntson m�r a tiszt �r, a sz�vem az, ami v�t,
s csizm�j�ba tuszkoltam p�r sz�l margar�t.
Tisztelgett s egy szab�lyos h�traarcot csin�lt,
�gy t�nt el, ahogy j�tt: k�nk�ves f�st� v�lt.

Ballagtam szapor�n, mint kinek szirma hull;
f�lemben a r�gi dal: Gaudeamus igitur.
Kis szob�mba toppan�k: nos habebit humus
tegnap hordtam bele; m�g friss, meleg a humusz.

Majd sodronyos z�ld sz�ron sziv�rog fel a rem�ny:
hervadt v�zavir�goknak lesz itt �j telev�ny. - -
M�r az utols� dugv�nyba kezdtem volna bele,
amikor megsz�lalt zsebemben a s�rga csibe.

Ah! H� bar�tom a mag�nyban, Te lendkerekes!
Te libahangon v�szt g�gog� jelz�-rendszeres!
Te l�gy a tan�m, hogy mi t�rt�n velem ezut�n
s Te s�rk�nymint�s, jap�nlakkos ev�p�lcik�m!

Plafonr�l ereszkedtek le j�lsodrott k�t�len;
g�ppusk�juk ir�nyz�k�t l�zeresnek v�ltem.
Fek�djek hasra terpeszben, �gy sz�lt a zord parancs;
bord�mba t�rd nyom�dott s egy kincst�ri bakancs.

Reggeli bulv�r hozza le majd a szenz�ci�t:
H�s kommand� kapta el a v�zar�t-fosztogat�t!
Sz�nd�kosan fondor tett�t m�r semmi se menti,
de el�bb: tud�s�t�nk a helysz�nr�l jelenti:

J� est�t, j� est�t, �dv�zl�m a versolvas�t.
Csak dics�ret illeti a v�zavir�g-kommand�t.
Gyors akci�juknak szakszer�s�g volt a kerete,
a tettes ujjbilincsben m�r el is lett vezetve.

H�tam m�g�tt l�tj�k humusszal teli szob�j�t,
s amit fegyverk�nt haszn�lt: ev�p�lcik�j�t.
B�nt�rsa volt egy s�rga csibe, egy lendkerekes,
tal�n azt v�dte zseb�ben v�gs�kig a tettes.

A sok olvas�i lev�l mind egyet�rt velem:
szigor� �t�letet v�r, mely precedenst teremt.
El�zetes h�zi�rizetre �t ne legyen v�lthat�;
sz�k�s �s mell�besz�l�s a vesz�ly! - st�di�.

R�cs zuhan, elektrom�gneses nyelve bekattan;
�n, aki a Vir�gszabads�g dalnoka voltam,
senyvedek priccsen, h�tam csupa csontkelev�ny,
tegnapel�tt szabadulni; vajon van-e rem�ny?

E versemet jegyzem h�v�s cell�mban, sorra sort,
v�n�m �reg�be m�rtva egy parkeres goly�stollt.
Tizenh�t �vet kaptam fegyh�zban, nem is sokat.
Gondold meg ezt Elvt�rs �s seg�tsd a lebukottakat!