Mintha egy forg�sz�npadon �lln�k
a Vil�g Sz�nh�z�ban:
teljes k�rben n�z�t�r,
a sz�ksorok k�z�tti lej�r�kban
megritkul a t�r,
s ahogy elfordul alattam a sz�npad,
a n�z�t�r �talakul:
a sz�rkes�gb�l utc�k fakadnak,
m�ly�kben ritk�s k�d szit�l, hull:
a lehets�ges j�v�.
Mintha egy vaj�d� �s elvet�lt n�
kifordult m�he lenne a m�lye…
Teh�t ez egy �tkeresztez�d�s.
Innen kell elindulnom valamerre.
De m�g hi�nyzik egy l�k�s,
az elhat�roz�s m�g kev�s.
Hi�nyzik a t�lcsordult poh�r
utols� cseppje.
�n is egy csepp vagyok m�r.
Velem telik be a poh�r.
Nem tudom, mire v�rok.
Utols� csepp vagyok egy poh�rban.
�rzem, most t�lcsordulok;
a t�lcsordul�s is �n vagyok.
Indulok vagy maradok,
nem tudom, mit akarok.
Nem tudom, merre menjek,
hogy ker�ljem el az eml�keket;
minden utca egy rossz eml�k,
mert eml�kekkel t�lt�dnek fel az utc�k,
ahogy felh�kkel az �g.
T�l r�g �lek itt, t�l r�g.
Most vagyok egy t�lcsordul�s:
marad�s vagy indul�s,
t�tova toporg�s, tipr�d�s.
S el�sorj�zik sok j�- kifog�s:
ha arra indulok, ott a proszekt�ra,
ap�som onnan indult a "t�l"-ra.
Ha meg erre k�ne indulnom,
egy r�gi-r�gi pofon
sajogna �jra arcomon.
Emerre meg van egy sarokh�z:
akasztott ember volt ott egyszer,
amit�l most is a hideg r�z.
Amarra, a k�rh�z ablak�ban
egy kamasz fi� �ll egymag�ban:
s�padt f�ny hull s�padt arc�ra.
Merre induljak, merre menjek,
n�lad-veled hogy lehessek?
Ind�tana m�r el a v�gyam,
de egyhelyben j�r, j�r a l�bam.
Minden lehet, de megfoghatatlan.
M�lyed�st d�rzs�l talpam a porban,
m�lyed�sb�l g�d�r lesz,
g�d�rb�l m�ly k�t �s zuhan�s,
zuhan�s, lebeg�s, t�lcsordul�s,
indul�s, marad�s, elm�l�s,
sajg�s, iszony, v�gy�d�s,
�ll�s, men�s, toporg�s
eljut�s, ott-lev�s, vissza�rkez�s
hazudoz�s, vetkez�s, v�tkez�s…
Ez itt egy �tkeresztez�d�s.
Mondhatn�m �gy is: v�lasz�t.
Egy poh�r, ami kicsordult,
egy m�lt, ami soha nem m�lt,
h�rman h�rom hideg- �gyban,
v�gy�-v�gytalan p�ros mag�nyban