K�t ny�rfalev�l

Egy s�padtra v�lt ny�rfalev�l,
kit sodort a sors, az �szi sz�l,
h�z fala mellett �pp lebegett,
mikor egy r�st abban �szrevett.

Kis szell�z� r�s volt a fal�ban.
"Itt megpihenek" - gondolta mag�ban.
"J�n a t�l, aki �gyis eltemet."
Beb�jt a lyukba, s csak reszketett.

Lapult s remegett, rettegve sz�lt,
ki mell� sodort egy m�sik lev�lt.
Imbolyg�n, lassan mell�je hullt:
se sz�, se besz�d, hozz� simult.

S kihez sim�l egy m�sik teste,
el�bb-ut�bb esik szerelembe.
Egym�sba szeretett a k�t lev�l;
"Mi lesz vel�nk, jaj, ha j�n a t�l?"

S b�nt�k m�r, hogy el kell m�lni,
pr�b�ltak mind m�lyebbre b�jni,
de a sors el�l megsz�kni nem lehet;
a k�t lev�l f�lve v�rta a telet.

Mert szerelmeseknek h�r�t vette
a Hal�l fekete Nagymestere,
s elk�ldte k�ld�nc�t, famulus�t,
a Nagy Z�ld M�anyag Hangy�t.

A Nagy Z�ld M�anyag Hangy�t,
hogy enyelg�s�k m�r abbahagyj�k.
B�kje ki �ket cs�pr�g�j�val,
f�dje be �ket h� hideg s�j�val.

Ez�rt, ha l�tsz k�t lev�lt p�r�gve
egym�s k�r�l hullni le a f�ldre,
k�t teny�r az, ki egym�st kit�rja,
k�t lev�l, ki hal�lt�nc�t j�rja.