Majd elindulok
A halltudat szikkadt szivacsba
felszivrgott lelkem ifjsga.
rzi benn, s mert most lthatatlan,
csak slya tanstja, hogy benne van.
Mr biztos piszkos, barna l lehet
mi egykor volt: az de lehelet,
cskok, kristlyos tkletessg,
s a mlhatatlannak hitt szpsg.
Inkbb oktalan llat lennk
kinek a mlsrl nincs fogalma,
vagy hv, kit egy csengetty-szra
betlt a remny malasztja.
Minden perc, mi elmlik nlkled
facsar bellem egy kis letet,
majd knny leszek, szraz s szradt;
majd elindulok egyszer utnad.
|