� n�, Te �tvenk�t �ves!
B�r t�rded �rdes,
m�gis �des �nnekem.
�, mint nyal�k�t szopogatn�m,
s mormoln�m hozz� �nekem.
� Te t�rd, Te n�i t�rd!
Nem b�nom �n, nem,
hogy b�r�d �rd,
s nem, mint finom selyem
�s tafota.
Illat�t m�lyen belehelem,
illata �mbra vagy laboda,
n�ha t�mj�nf�st,
�s mormolt ima.
Cs�cs�ln�m, mint f�st�lt csib�kot,
mit b�nn�m, hogy nem sima
�s nem kong, mint ez�st �st,
�s nem ont, mint dar�l�
cukros m�kot.
�n �gy is im�dom, l�tod,
engedd l�tnom,
nyisd sz�t kab�tod!
Mit b�nom �n, hogy tapint�sra
kiss� csom�s,
k�lalakra amorf amfora!
R�bukom, mint v�n kecske a s�ra.
K�stolom, mint legfinomabb �telt,
r�gics�lom, mint beduin a b�telt,
zab�lom, felfalom, h�rb�l�m,
s el�nt az �r�m,
hogy �gy egyben van minden csontocsk�ja.
Hogy van neki t�m�rs�ge, b�ja,
hogy nem sz�led sz�t,
mint a dolgok mostan�ban.
Hogy nem gyeng�l el
a gyeng�l� id�ben,
hogy nem hull, ereszkedik
vel�nk egy�tt �szrev�tlen.
Nem olyan, mint a dolgok,
amik rajta k�v�l �llnak,
amik lassan eleresztik egym�st,
mint el�sz� kezek…
L�tod, m�r �n is
megszem�lyes�t�seket haszn�lok.
Hasonlatokat, metafor�kat,
s m�s eff�le bolonds�gokat.
Cseng�-bong� r�meket,
csak, hogy versem tetszet�ss� tegyem.
Pedig el k�ne, hogy engedjem.
Ereszkedjen, s�llyedjen;
kop�rr� �s �ress� v�ljon,
hogy mag�ra ismerjen,
mint t�k�rben a val�s�gon.
M�g j�, hogy itt van a Te t�rded �des!
S itt t�rdelek el�tte �n,
mert �gy hi�ba, hogy a vil�g v�g�n
az a barlang sz�ja a k�tes
�llag� semmi k�s�j�t ontja,
mert itt vagy Te t�rd, Te n�i t�rd,
mint a vil�gegyetem egyetlen
rend�thetetlen archim�deszi pontja.
S ha minden elm�l, a m�lys�ges
m�ly s�t�ts�gben
Te kibontod halv�ny szirmaid,
s sz�tter�ted a v�gtelenben,
mint minden dimenzi�n t�li mez�t,
ami egyszerre minden �s semmisem.
S csak azt az id�k�n t�li
pillanatot v�rod,
amikor �jra �sszecsom�sodhatsz,
- � Te t�rd, Te n�i t�rd! -
s megteremted �jra vil�got.