Gyerty�nk szokny�t ereszt,
s az asztalra omol.
Egyet sercen m�g s a t�li �g
havat g�ngy�l el�nk.
Az ablak keresztje t�masztja meg,
de vakolat hull, p�kh�l� bomol
az �g bed�lt kereszt.

N�zd, leperegnek a falak,
abroszra tett kezed reszket.
Mondj im�t, vess keresztet!
Uram! Ha kellek, engem falj fel!

M�y� f�tylas arcunk csendje,
�res szem�nk az �res egekbe.
Nem adt�l, hi�ba k�rt�k, er�t,
K�n, kisz�vtad h�vely�nkb�l a vel�t.
Majd elfordul a nyakcsigoly�nk,
s megl�tunk Mestergerenda! Aty�nk!