Az Éjbolygó
Hiába meredsz a éjjeli égre; az Éjbolygót ott nem találod. Nem mondhatod soha, hogy látod, nem rajzolhatod csillagtérképre.
Mert az Éjbolygó láthatatlanul az éj szövetébe van beszőve, vagy medrébe, mint hínár van nőve; hullámzik vele, vagy épp meglapul.
Minden éj ott: a fű, a fa, a virág, éjrózsák ontják az éj illatát. Éjszeretők szájukban éjnyállal
csókban tapadnak, s elalszanak. Éjköltő a napról ír eposzokat; s angyalt lát fekete szárnyakkal.
|