Ballábas ballada
(arról, hogy milyen nehéz bármiről is írni)
Mivelhogy: kocsmaköltő nem vagyok, tehát erről nem írhatok; versciklust sem szentelhetek arra, hogy a költők sanyarú sorsát taglalva írjak búbánatos verseket. A költő-öntudat bennem alacsony szinten áll, a költő szót se írom le, ha nem muszáj, mondjam-e: ó be kár, hogy nem voltam, s már nem is leszek, se polgár, se proletár?!
S mivel, hogy kisebbségi sem vagyok, tehát, erről sem írhatok; versfolyamot nem folyathatok arra, hogy az Óhaza miként rúgott farba… a Parnasszusra ezért nem megyek: a költő-öntudat bennem alacsony szinten áll, a költő szót se írom le, ha nem muszáj, mondjam-e: ó be kár, hogy nem voltam, s már nem is leszek, se polgár, se proletár?!
Se roma, se nyomorék, se kábszeres nem vagyok, tehát, többek közt, erről sem írhatok verstelevényt; nem megyek le az aljba. Arról hogy’ döngölt a Yard talajba, nem remekelek egzaltált verseket. A költő-öntudat bennem alacsony szinten áll, a költő szót se írom le, ha nem muszáj, mondjam-e: ó be kár, hogy nem voltam, s már nem is leszek, se polgár, se proletár?!
Sőt – van ilyen! – homoszexuális sem vagyok! Hál’ Isten erről sem írhatok versciklust, hej, nem írhatok arról, milyen a világnézetem… farból. Nem vagyok deviáns, pszichés “határeset”… A költő-öntudat bennem alacsony szinten áll, a költő szót se írom le, ha nem muszáj, mondjam-e: ó be kár, hogy nem voltam, s már nem is leszek, se polgár, se proletár?!
Se keresztény, se ateista nem vagyok, se más felekezethez, szektához nem tartozok; így hát verskatedrálist se szentelhetek annak, hogy a légyszarok is szeretetből vannak. Szonettet, elégiát erről nem verselek. A költő-öntudat bennem alacsony szinten áll, a költő szót se írom le, ha nem muszáj, mondjam-e: ó be kár, hogy nem voltam, s már nem is leszek, se polgár, se proletár?!
És – kapaszkodjanak meg! – magányos sem vagyok! Akit szerettem, az el nem hagyott; bánat-verseket arról nem regélek, hogy koraősz vagyok s magamban élek. Mint költő ezért a Holdba nem megyek; akit szerettem, nem hagy el soha már, aki meg elhagyott, azért nem kár! A költő-öntudat bennem alacsony szinten áll, a költő szót se írom le, ha nem muszáj, mondjam-e: ó be kár, hogy nem lettem, s már nem is leszek, se polgár, se proletár?!
Nagykérdés:
De hogy’ is lehetnék, példának okáért, proletár? A Proletár régen kiment a divatból már. Dilettáns vállalkozó lett. Erről írjak meredek verseket? És polgár sem leszek. Mondjam-e: ó be kár? De nehéz írni balladát, verseket e Hazában, ahol már mindenki költő és polgár!
|