Elhagyott állomás
(dünnyögő dal)
Ez itt egy elhagyott állomás Nincsen itt kívülem senki más A sínek között poros gyomok No nézd, milyen egyedül vagyok.
Innen nincs indulás, sem érkezés Se búcsúcsók, se ölelés Se könnyes kendő-lobogtatás Nincsen itt kívülem senki más.
Innen nem indulnak vonatok Gőzormányos elefánt mozdonyok A váróban sem vár senki A megafonban búg a semmi.
Lassan elhagynak itt mindenek Illatok, színek és érzetek Halott bogár, ami volt, a múlt Koppanva a hideg kőre hullt.
A síneket felverte a gyom Nem jön a hordár, nincs csomagom Nem érzek keserűt, se édeset S nem tehetek fel kérdéseket.
Üresen áll a jegykiadó Az asztalán egy pecsétnyomó Tintapárnájából kiitta már A tintát mind az Időmadár.
Múlnak a napok, s a hónapok Egyformán; itt nincsenek évszakok Gondoltam egyszer: kimegyek Nem is megyek: inkább lebegek.
S a csarnok vastraverzei felett Láttam egy vadgalamb tetemet Egyébként nem volt ott semmi más Mert ez itt egy végállomás.
Végállomás, végállomás Mert ez itt a Végállomás Végállomás, végállomás Mert ez itt a Végállomás… (ismétlés, és fokozatosan elhalkul)
|