Fél öt? Minek?
A minap, mikor a hintaágyban olvasgattam, ábrándoztam, véletlenül - mert nem szokásom - az órámra pillantottam: pontosan fél öt. Ezen elgondolkodtam: Hogy is van ez? Fél öt van? Az ördögöt! Hiszen Napkeleten, ahonnan a Fényözön vándorol az égen, fél öt már elmúlt régen. Nem beszélve a tőlem Nyugatra eső területekről, ahol még nem is hallottak fél ötről. S mi a helyzet felettem, a Feltételes Mennyben? Talán ott sosem lesz fél öt! S alattam, lent a Pokolban? Ott meg lehet: mindig fél öt van. Ej! De mi gondom nékem az idő múlásával ember? Amióta munkanélküli lettem időm, mint a tenger. S kell-e más? Jöhetnek-mehetnek a fél ötök, én már szabadságba öltözök. Süt a nap s kék az ég - - már megtanultam a botforgatás s az epigramma-írás művészetét!
|