Ha erre jársz...
látsz majd két bohócot a város főterén, ha nyár van s vastagon ömlik a fény; föl és alá, ráérősen kelnek-járnak, és mindig csak a jó alkalomra várnak.
Bizony, mondom, ilyen bohócok ők: a kis gyerkőcök nekik a biztos vevők, rájuk vadásznak, mint gidákra vad puma, fegyverük a lufi és a levegő-pumpa.
Fent, ha tündököl az óriás Aranyérem, ők megjelennek, itt lent, a barokk téren; az egyik pohos, csilingelő csörgősipkás, a másik gebe, göndör, zöld-parókás.
Rombuszkockás nadrág van a kövéren: színe, mint a szakálla, kifakult régen, emennek minden második foga oda, de sebaj, ettől lett érdekes a mosolya.
Mosolya? Inkább vicsorgás ez, hiába, ez a kettő nem járt a bohóc-iskolába… Húsz forint a lufi beszerzési áron; felfújva, eladva, túl van a kétszázon.
Kétezer százalékon tehát az árrés. Soknak tűnik? De hát, a rezsi se kevés: ebből levonásra kilencven százalék járna, úgy számítom ennyi a megalázottság ára.
|