Néhány esemény
Rövidujjú, fehér ingben, egy magas fiatalember, aki az Utolsó Napok Jézus Krisztus Szeretet Egyházának missziósa volt, a kis, barokk hídon állt, sütött a nap, s a híd koldusának egy reklámszatyornyi divatjamúlt nyakkendőt ajándékozott, láttam, volt benne türkizkék, olajzöld és egy hamuszürke.
Amit a fekete napszemüveges koldus megköszönt tisztelettel, s később, már délután, a nyakkendőkből hármat-négyet egymáshoz csomózott, s mint amolyan alkalmi nyakörvet egy kóbor kutya nyakába kötötte. A kutya jól szocializált, szelíd eb volt, sőt bánatos fejét is a koldus ölébe tette.
De én tudtam, az a kutya nem kóbor, csak elkóborolt. Mondtam is neki: öreg, engedd el azt a kutyát! S ő elengedte.
Később az alábbi események történtek: 1. Másnap az összecsomózott nyakkendőket a patak partján pillantottam meg; az egyik vége beleért a vízbe, s a folyóvíz, mint a hínárt, úgy lengette, lebegtette… 2. Másnap a koldusnak rossz napja volt; Az Arany Oroszlán hordóhasú tulaja elkergette a hídról; később két rendőr is igazoltatta, pedig, mint mondta nekem aztán, ezekhez már nincs semmi köze. 3. Egy hét múlva nagy eső esett, s a hínárt játszó nyakkendőket megemelte a megáradt patak, s jó öt kilométerrel lejjebb sodorta, ahol egy kanyarban végleg elakadt, s szétrohadt. 4. A magas fiatalember két hét múlva levelet kapott Kaliforniából, melyben apja s anyja felváltva könyörögtek neki: térjen haza. A levél később kicsit elszakadt. 5. A koldus öt év múlva halt meg. Közpénzen temettette el a város. Nagyon egyszerű temetés volt. 6. Kétszáz évvel később kikiáltatott a Világunió. Egy ötven kilométer átmérőjű aszteroida veszélye közelségben haladt át a sztratoszférán. 7. Tízmilliárd évvel később a Világegyetem elenyészett a semmibe. Nem volt különösebben érdekes látvány. Valahogy úgy történt, ahogy egy kutyaszarnyomos lábnyom tűnik el a járdán.
|