Alig mozdul
Minden napom nem más: farigcsálás, idő-hámozás. S nincs húsa a napnak, édes ízek nem fakadnak, végtelen a héj-spirál; késem már az éjbe váj, hol éjfél: pár mag vacog, ám én tovább hámozok… Tovább, tovább a magba, hol vörös ömöl, a magma, de az ember itt is fázik, késem éle is elvásik. Éjre nap, napra éj hull szoros a száj, suttog a száj: itt se nincsen, itt se nincsen, csak az van, ami fáj; a két öklöm végtelen héj-spirál bilincsben, alig moccan, alig mozdul…
|