Egy öreg
Az udvaron egy öreg ül búgó egy-azon-hangon egyedűl
arcán a ráncok véglegesek elmondtak már minden lényegeset
csak ül egy tuskó van előtte abban balta merül lassan egy hete
a fejsze többé már nem ékel foka-nyoma körülötte ezrével
most rágyújt hetven év rutinja leng az elfújt gyufa-foszfor illata
néz jobbra ki az útra aztán távolabbra a látóhatáron túlra
ott kell a Napnak szétmállnia hogy utána menjen annak nem lell felállnia.
|