Óda egy pohár borhoz
Az asztalomon egy pohár bor, mögötte egy kis házi oltáron rubin-fényű Buddha szobor. Sokáig néztem a titokzatos mosolyt. Emlékszem, albérleti szoba volt a Knézich Károly utcában, ’83 bús telén a kezét nem nyújtotta senki felém.
A szobában olajkályha dorombolt; éjféltájt ellobbant, mert tűzterébe az utolsó csepp olajam folyt. Nem lett sötét. A pohár bor, bíborfényt szórt szét az éjbe. A Knézich Károly utcában, ’84 bús telén sötét szirmait hullatta a fény.
Egy szem meredt rám hajnalig. Buddha rubin szeme volt? Vagy asztalomon a pohár bor? Á, más volt! Karórámon a foszfor penészzöldje volt az a folt. A Knézich Károly utcában, ’85 bús telén felébredtem anyám kékeres kézfején.
|