A kávéhoz (vers B. J. modorában)
Ó, illatozó, zamatos reggeli kávé! Ezért szeretlek, ezért, mert az Élet szimbólumát szürcsölöm élvvel veled, mikor kócosan és lomhán hörpöllek a konyhában hasam simogatva… Mert olyan vagy Te, igen olyan, mint az Élet: édes és kesernyés, mert az ifjúság kristály-fehér kockacukra édesít s az elmúlás - mely épp oly örök - keserű íze hatja át minden barnás-fekete molekulád. (S van ki Téged csak cukortalan kortyint ó, az ostoba!). És páráid párlata maga halhatatlan lélek… S nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek, azon, hogy hiába, bárhogyan is szublimállak, a kockacukrot vissza nem adod már soha.
|