„Éhes disznó makkal álmodik”
                          /közmondás/

Ki ne ismerné ezt a közmondást? Többé-kevésbé mindenki, biztosra veszem, és azt is, hogy a jelentésével is tisztában vannak, a Vágyról szól, ha valamire nagyon vágyunk, de valami elérhetetlenre, irreális dolgokra vetemedünk, álmunkban is előjön, persze nem úgy ahogy szeretnénk, hazugságokba bonyolódunk, de fordítsuk csak meg a dolgot: vajon az éhes makk disznóval álmodik? majd bolond lenne! Senki se álmodik a saját felfalatásáról, akár egy disznó által, a makk tehát nem álmodik disznóval, már ha feltételezzük, hogy egyáltalán álmodik a makk, mert ez legalább annyira bizonytalan, mint a disznó álma, senki se tudja biztosan, hogy valóban álmodik-e a disznó, talán csak maga a disznó, de ő nem nyilatkozik erről, kérdezzenek csak meg egy disznót, mindjárt igazat adnak nekem, de hát akkor miről álmodik egy éhes makk, nyilván tölgyfává álmodja magát, ez a természetes vágya-célja, más nem lehet, az evolúció parancsa ez, nőni, burjánzani, szaporodni, sokasodni, tehát tölgyfává lenni, de óriási szerencse kell ahhoz, hogy egy adott makkból pont ő lesz tölgyfa, rengeteg véletlen szerencsés összejátszása szükségeltetik, például az, hogy ne őt falja fel álmában a disznó, de tételezzük fel, hogy éppen ő, ő a kiválasztott; tölgyfává álmodja magát, a makk tölgyfa lesz, mitse érünk el evvel, hiszen a tölgyfa csak a makk álmában létezik, miközben a makk alszik a korhadó avar alatt, azt látjuk, az álmát amelyben ő egy tölgyfa: nem, valamiképpen a valóságba kéne magát álmodnia, az lenne a szükséges és elégséges, ez nem kétséges, hasonlóan Jorge Lois Borges Körkörös romok álmodójához, aki a valóságba álmodja a tulajdon fiát, de kiderül az utolsó mondatokban, őt is álmodja valaki, ő maga is csak egy jelenés, megkönnyebbülve, megalázva, elborzadva érti ezt meg, and if he left off dreaming about you Az elágazó ösvények kertje kötetéből Boglár Lajos fordítása, tehát csak az irodalomban létezik ez a jelenség, gondolnánk, de az olvasó tovább olvas, és mit tud meg néhány elbeszéléssel odébb, a Herbert Quain munkássága címűben? hogy a Körkörös romok csak egy továbbgondolása ennek a Quain nevű író Statements című regényébe szereplő The Rose of Yesterday ez a címe ennek a szándékosan elrontott, de csodálatos cselekményt ígérő történetnek, de hát tudjuk, ez is fikció, Borges dupla csavarja, azért, hogy megtévesszen minket, az ártatlan olvasót, úgy állítja be egy másik írásában egy másik írásának hősét, mintha az a valóságból eredne, a Quain az egy valóságos író, persze nem, de megcsűri-csavarja, hogy az legyen az érzésünk az álmaink valósággá válnak és el is hisszük Neki, és már a makkról is elhisszük, hogy ő már egy valóságos tölgyfa, nem az álmát, és már látjuk a tölgyfát, látjuk a tölgyfát, látjuk...