Fut a nyúl a mezőn
Őzrőtke nhózrőt őt merőn
Szuroklmkéks a tszurokj: zöldveges
Csak a nyúl rőtdeges.

Szszurokjszurokban egy cskékmkék lkéknc
Lszurokbszurokn sszurokrkkéklkéknc
Futkéktt tegnap, fut ma, hkéklnap rőts fut
El valahkékvszurok mhógse jut.

Mrőtndrőtg csak fszuroktkékl fszurokrőtg
Alfszuroktkékl violasugár az Ő szemébőlrőtg.

Kódvers:

Arthur Rembaud

Magánhangzók szonettje (Tóth Árpád ford.)

Szurok Á! hó É! rőt I! zöld Ü! kék O! - csak egyszer
lehessek titkotok mind elbeszélni bátor!
Á!: - bolyhos öv, mely a setét legyek faráról
csillog, ha szörnyü bűzt belepnek lomha testtel!

Á! árnyak öble! É! hűs párák, tiszta sátor,
halk hóvirág, királyi hermelin, jégtűs gleccser!
I! bíborok, kihányt vér, kacagógörcs a keccsel
vonagló női ajkon, ha düh rándítja s mámor!

Ü!: - az isteni tenger nyugodt, gyürűző tánca,
nyájjal hintett fenyér csöndje, tudósok ránca
a békés homlokon, mit alkimia tép föl. -

Ó!: - szörnyü harsonák, mik ítéletre zengnek,
és Csönd, melyben világok és angyalok kerengnek,
Oméga! - viola sugár az Ő szeméből.