Drágám a PC-nket...
Kattintod a PC-t, elhagyod az ágyad,
várod türelemmel, míg betölt a vágyad.
Íme: egy mező, a vágyak mezeje;
sehol sincs vége, sehol sincs eleje.
Elmorzsolt kutyatej illata árad,
suhannak lihegő vágy-teli árnyak.
Kitárt szárnyakkal lepkék, lebegők,
egymás körül hiába kerengők.
Magányos mind, s a másikat akarja,
ám csak a semmit öleli a karja.
Led piros fénye hunyorog odalent
s a monitor kékfényű fátyola leng.
Kacsója keccsel hiba is csettel,
hiába festi magát színes ecsettel,
hiába iparkodik egymásnak mind;
elszáll a remény
Tempóz a fi, a nő meg úszik feléje,
ámde nő a hézag, tágul a setétje.
Ennek a titka oly igen talányos:
vágy hevével fordítottan arányos.
|