Kinyitom az ablakot: köd be, füst ki,
odakint ciripelnek a füsti
fecskék helyett a denevérek.

*

Ó ha szárnyam volna
Elrepülnék Abonyba
Kiülnék a szélére
ott a Világ végére

A szem arra mitse lát
köpködném a szotyolát
tenyeremet végighúznám
a Semmi kék bálnáján.

Egy kis dalt dúdolnék
jó is lenne, nem fáznék
hátam mögött ropogva
a világ világa lobogna

*

Ez elvesztette a fiát.
Emez anyját, amaz apját.
Mindenki elveszt valakit.
Aki meghal: mindenkit.

*

Ha mégy az estbe, s leszáll a köd,
szájad jól teszi, ha előre egy nagyot köp,
s mert íve végét amúgy se láthatod,
fülelj, hogy halljad a toccsanást.
Ám ha ez elmarad, íme egy jótanács:
Tovább egy métert se lépjél,
úgylehet: a Világ szélére elértél.