Tőrben élni
Drágám, ne vedd melledre! A szoknya: alj. Menj meleg fellegekbe, vagy tőrbe csalj.
Ott fogunk andalogni, élvezve lépni elébe, te pengébe lobogni mégy, én meg a nyelébe.
Tőr lesz a házunk: zsuppfedeles agancs, egymásra mászunk, mikor markol a mancs.
Tőrben szép az élet, ha telik a vércsatorna, bocink partján béget; múlik az óra, a torna.
Én szakállt növesztek majd, te meg szép, kék pendelyt, burrog kakasunk a fajd, a világ elfelejt.
Vénen szenvedni? Ne hadd! Én se hagylak tégedet. Van jó tőrünk, megragadd, mártsd belém a nyelet.
A kiskertet is mártsd belém, s hátul a szénaboglyát, a fecskefészek meszén, azon is túl lobogj át.
Ha kérdezik majd a rokonok: urad hol van, merre lézeng? Mondd: elvitték a protonok, már mint árva lélek leng.
|