Novemberi szél
Erdő mélyén, ősz-éjszakán,
valami neszez fenn a fán.
Halk susogás, valami nyög.
Egy halott levél lepörög.
Az idő vajúdik - mi más?
Övé e baljós nyikordulás.
Szél születik, a szél, a szél...
bábája egy halott levél.
Egy fa törzsén csúszik le lassan.
Indul, már mászik az avarban.
Horhosban, mint a kígyó: vedlő
és már szellőként mászik elő.
Árny-oszlopok: az erdőszél.
Már ő a novemberi szél.
S feltépi büszke mellkasát:
búvó falura sújtja vasát.
|