,... erős verejtékezés indul meg, röviden: fizikai rosszullét környékezi. Ha az ilyen állapotban lévő íróembernek megmérnék a vérnyomását, az egekbe szökne. Terápia: Azonnal csavarjuk ki a kezéből a tollat vagy a billentyűzetet. Vigyük ki a konyhába, vagy más nyomtatvány -, újság - és könyvmentes helyre. Itassunk vele meleg tejet. * (Paradicsomoskrumplifőzelék-fóbia) Némely paradicsomoskrumplifőzeléken táplálkozó emberen váratlanul fóbiás roham jelentkezhet. Tünetek: Az addig elfogyasztott összes paradicsomoskrumlifőzelék orálisan távozik az ilyen betegből. Továbbá: később akut bőrkiütés is előfordulhat a paradicsomoskrumplifőzeléknek még a látványától is. Sőt: a tünetek előjöhetnek a paradicsom és a krumpli egyenkénti, vagyis külön-külön való megpillantásakor is. Különösen súlyos esetekben a paradicsom piros és a krumpli krumpliszíne is kiválthatja a reakciókat. Gyógymód: Vigyük a beteget azonnal paradicsomoskrumlifőzelék, valamint paradicsompiros és krumlisszínmentes helyre. Borogassuk. * (Békefóbia) Sok ember szenved e fóbiában. Ha valahol véletlenül (vagyis saját akaratán kívül) békébe kerül, akkor elalél. Vagyis az ájulás határán billeg. A béke az ilyen beteg számára valóságos átok. A tünetek súlyosak: abban a pillanatban, amikor a béke teljesen körülveszi, légszomja lesz, a stressz valósággal gyomorszájon vágja, és ahogy már fentebb már jeleztem: illeg. Kezelés: Azonnal vonszoljuk a beteget békétlen helyre, ahol – mint látni fogjuk - fokozatosan megnyugszik. * (homofóbia) Azaz emberfóbia. Mint tudjuk, a fóbia lelki eredetű betegség, ezért azok a szervezetek, amelyek nem rendelkeznek ilyennel (lélek), a fóbia egy súlyosabb formában, az allergiában jelentkezik. Mint például a parlagfű esetében. Az emberallergia zömmel és típusosan a parlagfüvek betegsége. Bár csak minden negyedik parlagfű allergiás az emberre, parlagfű körökben közvélekedés az, hogy minden embert ki kell irtani az utolsó szálig. Elvégre demokrácia van, és a demokráciában figyelembe kell lenni a kisebbségek véleményét. Sajnos a parlagfű állam az államháztartás hiánya, valamint a szűkös költségvetési keretek miatt a parlagfűönkormányzatok évről évre kevesebb pénzt kapnak a kötelező emberirtás elvégzésére. Pedig a hatalmon lévő parlagfűpárt választási ígéreteiben szerepelt, sőt a parlagfűkormányprogrammba is bevette, hogy a ciklus végéig mindenhol elvégzi a teljes emberirtást. A parlagfűellenzék gyakorta támadja is ezért (megjegyzem: jogosan) a parlagfűkormányt. Miközben az emberek vígan virulnak úton-útfélen, megkeserítve és szinte elviselhetetlenné téve ezzel a parlagfűlakosság mintegy negyven százalékának mindennapi életét. Megoldást jelenthetne még a civil kezdeményezés. Alakulhatnának például úgynevezett E. P.K.-k, azaz Emberirtó Polgári Körök. De még erre se volna szükség, ha a józan ész kerekedne felül a politikai csatározásokon. Jó példa erre a P. község-béli eset. Itt történt az eset, hogy Sanyi bácsi, egy idős parlagfű, az egyik vasárnap délelőtt, mikor úgysem volt egyéb dolga, kaszát ragadott és levágta az egész faluban az összes embert. Vegyünk példát róla! * (káosz-fóbia) Tkp. az un. Tourette-szindróma. Ez egy örökletes betegség, amely egy bizonyos magatartászavarban jut kifejezésre. Gyakran – de nem mindig – a zsenik betegsége. A lélekben eluralkodó káosz és az azt legyőzni vágyó felettes-én harca. Az ilyen beteg ijesztő, torz fintorokat vág, káromkodik, böfög, szellent - akár társaságban is, gátlástalanul. Ebben szenvedett Mozart is. Magán levelezésében, de a kortársak beszámolói szerint is rengeteget káromkodott. Erről egy kevéssé ismert műve is tanúskodik, a „Nyald ki a s...em, de tisztára!” Nem kizárt, hogy előbb-utóbb előkerül hagyatékából a „ B...d meg a Mamád, most rögtön!” című menüett vagy a „Ne bambázz má, Te fatökű g...i !” című etűd is. * (nulla-fóbia) Az elnevezés nem pontos, mert a nulla már valami, viszont itt a semmiről van szó. Az ilyen betegségben szenvedő szinte fizikai fájdalmat érez a körülötte, ill. a benne lévő semmitől. Tünetei: szapora pulzus, verejtékezés. Azonnal részesítsük elsősegélyben. Aztán másodikban, ami abból áll, hogy körbevesszük, illetve teremtünk benne valamit. A valami lehet bármi: a Német-alföldi festészet hatása a kubizmusra, egy lépcsőházi rongyszőnyeg, részecskefizika, a nagymama hajkeféje korpástul és így tovább. * (kézfóbia) Jellemzően a tárgyak betegsége. Mintha irtóznának az ember érintésétől; undoruk „kézzel fogható”, Minden alkalmat megragadnak (még életük feláldozása árán is), hogy kiessenek az őket megfogó kezéből; kicsúsznak, kipottyannak, de ha ez nem megy, legalább felsebezik. De érdekes módon kizárólag csak a készített, tehát az ember által alkotott tárgyak, szenvednek ebben a kórságban. Nem szenvedhetik teremtőjük érintését, mint ahogy Isten sem szereti, ha teremtménye tapogatja. Néha rájuk is szól: Ne tapizz! De a tárgyak nem beszélnek, csak némán öngyilkosok lesznek vagy elbujdokolnak. (Példa: veszett fejsze nyele.) * (fej-fóbia) A fülek betegsége. Némely fül annyira irtózik, undorodik a gazdájától, a fejtől, hogy legszívesebben leválna. Persze a fülbot (árboc?) ebben megakadályozza. Ekkor a fülek kifeszülnek, mint két vitorla. Ilyenkor beszélünk elálló fülről. Terápia: először is, ha tehetjük, ne szüljünk gyereket elálló fülű apától. De ha már mégis megesett a nagy eset, a csecsemőt az első napokban, hetekben forgassuk egyik oldaláról a másikra; fektessük hol a bal, hol a jobb fülére. Ha mindezek után mégis problémánk lenne a fülünkkel, forduljunk tanácsért Vincent VanGogh mesterhez, aki nagy szakértő fültémában. * (szociál-fóbia) Pontosabban: szociálista-fóbia. Egy bizonyos embercsoport, a fiatal, demokrata, ám jobboldali, konzervatív politikusok betegsége. Akkor nyilvánul meg, ha látó vagy hallótávolságba kerülnek egy szociálistával. Tünetei: csőlátás, a valóság (tények és adatok) relativitásának fokozott átélése, számháború kényszer, apokaliptikus víziók. Terápia: sajnos gyógyíthatatlan. A tüneteket enyhítheti a Zoloft oldat, de a kockázatok és mellékhatások tekintetében olvassa el a tájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét. * (narancsbőr –fóbia) Az emberiség nőnemű egyedeinek irtóztató fóbiája. Mindent elutasítanak, ami egy kicsit is emlékezteti őket a saját narancsbőrükre. Nemrégiben láttam egy ilyen egyedet: szomorúan forgatott kezében egy narancsot, majd hirtelen a földhöz vágta és széttiporta. Nem tudják, hogy a narancsbőrnek haszna is lehet. Én megszagoltam egyszer a narancsbőrt, és határozottan állíthatom, kellemes narancsillata volt. Terápia: Ha mindenáron meg akarunk szabadulni a narancsbőrüktől, egyszerűen vegyük le. (Valahogy úgy, ahogyan a nadrágunkat letoljuk.) Alatta ott találjuk eredeti, feszes bőrünket. Szóba jöhet még a hámozás is, de nékem ez túl drasztikus megoldásnak tűnik. * (multi-fóbia) Csak jelentéktelen kisebbség betegsége. (E sorok írója is ebben szenved.) Az ilyen betegeket még álmukban is multiszörnyek üldözik, egyik kezükben bevásárlókocsi, a másikban fülsértő slágerzene, amit időnként jobbnál jobb ajánlatok szakítanak meg. A beteg verejtékben úszva, artikulálatlan ordítozással ébred. Terápia: Minél előbb vigyük multimentes helyre. Mondjuk, a Holdba!