...tehetetlenek velük szemben, a szemek kifejlesztettek egy különleges stratégiát: egyszerűen átnéznek rajtuk. * (fobius-canis) Magyarul: kutya fóbia. A macskák betegsége. Párja az ellentétes oldalról a fobius-catus, a macska fóbia. Nos, több éves, fáradhatatlan kutatómunkám eredményeként kijelenthetem, hogy a szóban forgó fóbiák, az un. virtuális, azaz: színlelt vagy látszólagos fóbiák kategóriájába sorolandók. (Ahogy ezt már megírtam főművemben: a Great Fóbia Enciklopédiában is.) Például nemegyszer megfigyeltem, hogy különösen sötét, holdtalan éjszakákon, bizonyos rosszhírű vendéglátó egységekből léptek ki a fent nevezett illetők; egymás vállát átkarolva, nótázva, kurjongatva, szóval: láthatólag a legteljesebb barátságban. Aztán tengerész-lépésben mentek tovább, amíg el nem nyelte őket az utca ködös, sötétlő homálya. Napközben viszont az említett fóbiákat prudukálták egymással szemben. Mintha valamiféle elvárásnak akarnának megfelelni. Rájöttem, hogy ez elvárás okozója, az Ember. (Homo Sapiens.) * (spré-fóbia) A púpos gyerekek fóbiája. Sokak szerint itt valami tévedésről vagy tévesztésről van szó, s valójában prés-fóbiáról kéne beszélnünk. Én ezt kategorikusan cáfolom. (Itt jegyzem meg, hogy cáfolni a legkönnyebb dolog a világon. Könnyebb, mint az evés, ivás vagy a gyerekcsinálás. Elég, ha kimondjuk ezt a szót: cáfolom, s máris megcáfoltuk, amit meg akartunk cáfolni.) Ugyanis ki látott már púpos gyereket prés alatt? Alakítás céljából?! Senki. Viszont gyakran előfordul, hogy sprével fújják le őket. Ami egy humánusabb formája a présnek. * (Bovary-fóbia) Ez egy külön kategória. (Ezért is írok külön róla.) Francia eredetű betegség, de nem tévesztendő össze a legendás francia betegséggel. Először Gustave Flaubert írta le a Bováryné című regényében. (De a szindróma nem az íróról kapta a nevet, vagyis nem lett olyan, hogy flaubertizmus, ellentétben a mazochizmussal, ahol Mazoch osztrák íróról kapott nevet a betegség, már amennyire azt annak nevezhetjük.) Bár ez a fóbia már a regény megjelenése előtt is étezett, de csak ekkortól vált közkeletűvé; a fóbisták innentől nevezik így e tünetegyüttest. Futótűzként terjedt szét a művelt világban; a világ összes Bovarynéja felismerte magán a bovaryzmust. Mik is ezek a tünetek? 1. Az érintettek (a Bovarynék; Magyarországon: Kovácsné, stb.) émelygést, súlyosabb esetben, hányingert éreznek a saját férjüknek már a megpillantásakor is. Egy méteren belül libabőrzenek. 2. Valami meghatározatlan vágyódás, epekedés egy idealisztikus hímnemű iránt, aki csak képzeletükben, valamint romantikus regényekben, versekben létezik. 3. Csillapíthatatlan szerelemszomj; egyszerűbben: kéjvágy. 4. Önsorsrontás; súlyosabb esetben: arzénevés. (Magyarországon: kéklúgkő.) Bovaryné, a regényben, mindezeken a stációkon átmegy. Közben becsapják, elhagyják, megalázzák, s a végén teljesen kifosztják. Szinte önkívületben sodródik egyik reménytelen szerelemből a másikba. Amikor úgy tűnik, már megtalálja a vágyott szerelmet, az sem elég neki; valami fennköltre vagy mélységesebbre vágyik, de, hogy mire, azt ő maga se tudja. Aztán elhamvad kielégületlen és oktalan szenvedélye fekete lángjában. Ezt a kisszerű világot (francia, vidék) azonban az író meglehetősen érzékletesen, sőt költőien ábrázolja. Terápia: egyénfüggő. Néha elég egy nagy pofon, hogy észhez térjen az adott Bovaryné, máskor a férjnek kell a feleség irányában megváltoznia: apró ajándékok, virágcsokor (csak úgy), romantikus, gyertyás vacsorák, hősi tettek; a feleség megvédése. (Ilyenkor azért vigyázzunk, hogy ki ne derüljön: az ismeretlen támadó gyerekkori cimboránk, akit mi béreltünk fel előző este.) Sajnos, ezek a terápikus módszerek csak enyhíteni tudják a betegséget, a Bovarynék sosem gyógyulnak meg teljesen; úgy tűnik a kór kódolva van: a nő természetének örök, szerves része. * (pápuska-fóbia) A pápák fóbiája az őket lepuskázni vágyó un. pápuskák iránt. Nem tévesztendő össze a pampuska fóbiával. (Tapasztalt kollégák is elkövetik e malőrt néha.) Ez utóbbi a mámuskák fóbiája, és akkor alakul ki, ha túl sok pampuskát készítettek már életükben. * (Bölény-fóbia) Egy újonnan felfedezett földrész meghódítói - a telepesek -, különös ellenszenvet éreztek az ott található bölények iránt. Ezért módszeresen el is kezdték kiirtani őket. Annyira belejöttek az irtásba, hogy egy füst alatt kiirtották az őslakókat is. Ez utóbbiakat azért, hogy nehogy már éhen haljanak, ugyanis a bennszülöttek a bölénycsordákból szerezték be a mindennapi betevőjüket. A sok millió bölényből mára már csak néhány maradt mutatóban: a bölényrezervátumokban. Amit az egykori irtók leszármazottai roppantul sajnálnak. * (Hegedűs-fóbia) Gárdonyi Géza fóbiája a gaz áruló, Hegedűs István iránt. Annyira utálta e becstelen embert, hogy először arra gondolt; ki se találja e regényfigurát. De ekkor már késő volt. * (villámcsapás-fóbia) A nüanszok betegsége. A nüanszok parányi élőlények, a Világegyetem egy távoli bolygóján. Roppant rövid ideig élnek; élettartamuk a másodperc néhány milliomod része. Ezért, az égboltjukon felvillanó villámot, mint állandó (konstans) jelenséget érzékelik. Nem is csoda, hogy fóbiájuk van a villámcsapástól; egy nüansz egész életében ugyan azt a villámot bámulja. Sőt, még az ükunokája is!