A szó (sabha, mantra), a név (nama) az indiai filozófiában az önálló létezés (név és forma = namarupa) kapuja, azaz a lényt (az embert) létben tartó, a létezőtől és annak tevékenységétől független erő szimbóluma volt. A létsíkok (loka) és a lények neve fölötti hatalom így azok uralmát, tökéletes megértését, a tökéletesség, az isteni lényeg megteremtését jelentette. A Mantra-Yoga legősibb mantrái, mint pl. az ’AUM’ is, még az upanisádok korából fennmaradt, értelmet, racionális jelentést nélkülöző, vagy esetleg elhomályosult jelentésű varázsszimbólumok. Ezek kiejtése, vagy eléneklése az áldozatokon is különleges tudatállapotokat idézett elő, mely visszahatott az áldozatot végző személyre. A mantra Patanjali mester megfogalmazása szerint: - eszköz a kitűzött cél eléréséhez. / - Janmausadhimantratapahsamadhijahsiddhayah * A mágikus képességek születés, növényi drogok, varázsigék, aszkézis vagy extázis által valósulnak meg. - / A mantrák megelevenítése háromféleképpen történhet: hangosan kiejtve (vacanika), mormolva (upamsu) és gondolatban (manasika) A mantra a tökéletesség szimbóluma, s eredetileg a meditáció egyfajta koncentrációs előkészítését jelentette. Segítségével létrejött a kvázi meditáció, ezért néhol úgy nevezik, hogy ’durva meditáció’ (sthula dhyana). Feladata még a meditáció alaphangulatának, a ’saddha’ megteremtése. Az ősi tanítások szerint veszedelmes állatok, egyes szent jelentőségű természeti alakzatok, hegyek, folyók, növények nevének kiejtése tilos (tabu) volt, ezért körülírásokat, vagy mantrákat használtak. A ’rejtett - név’ adása, vagy az eredeti név el nem árulása rendszeres gyakorlat volt mind az indiai, mind pedig más népek kultúrájában. Az ’AUM’ is egy ilyen szó bizonyos esetekben. Másrészt, az ’AUM’ mindazt jelenti, amit alkalmazója neki tulajdonít, amit hozzá párosít, amit el akar érni általa. Az ’AUM-H szerepe legjelentősebben a ’Sardulah-Pranah-Upayah’ formagyakorlat lassú végzésekor nyilvánul meg. Ekkor minden mozdulat alkalmával az ’AUM-H’ légzést végzi a gyakorlatozó tanítvány. A tradicionális yoga-márgák által alkalmazott technikák (nada-japa-yoga) a legmagasabbrendű tudatállapot elérését tűzték ki célul akkor, amikor a gyakorlat eszközéül az ’AUM’-ot választották. A ’marga’ fogalom a megvalósítás konkrét, beavatásokhoz és hatalmi képességekhez kötött belső szellemi ösvényt jelent. Ha ellenfelünket képesek vagyunk egyetlen határozott mozdulattal megsemmisíteni, ha az utolsó pillanatban képesek vagyunk ellépni veszélyes támadások elől, ha ételeinket ízhatásukban harmonikusan vagyunk képesek elkészíteni, vagy ha a ránk háruló fizikai és szellemi terheléseket károsodások nélkül vagyunk képesek elviselni, ha egy bonyolult feladatot precízen meg tudunk oldani, ha a türelmet és a figyelmet megvalósítjuk, úgy abban az esetben a ’Koncentrált-Erő Gyémántökle’ módszere szerint végeztük dolgunkat. Ez a módszer egyben mindennapi gondjaink megoldásának módszere is: a ’koncentrált-erő’ a SHIRAYAN; a ’gyémántököl’ pedig a VAJRAMUTTHI; a SHIRAYAN-VAJRAMUTTHI pedig: légzés – koncentráció – mozgás – erő – harmónia. * A Mundaka Upanisad, amely címét egy kopaszra nyírt fejű (munda) szerzetesrendről kapta, melynek köreiben összeállították, a következőképpen tanítja és magyarázza a ’pranava’ (omkara) lényegét: “- Íjad legyen az upanisad nagy fegyvere, tedd nyílvessződül az imádságot reá, feszítsd meg Erre irányuló gondolatod, és a Cél Ez, a nem-múló brahman legyen. Az AUM szó: íj; a nyíl: Éned; a célpont a brahman legyen. Vedd lankadatlanul célba, mint mást-nem hajszoló vadász. – “ Mint küllők a kerékagyból erednek, központja ő a szívereknek. Belül időzik, sokfelé születik. Mondjátok: OM - és Lélekben mélyedjetek! Üdv! A sötétség túlpartjára Ő vezet. /Mundaka Upanisad – Weöres Sándor fordítása/