Káthaka Upanisad

                         Az ifjú a halál országában

                                   (részletek)

"...Törvényszegésen s törvényen, tetteken és nem-tetteken,
a múlton és jövendőn túl, ember, mit látsz? nevezd nevén!

Azt a helyet, mit minden Véda hirdet,
amerre minden vezeklés irányul,
melyet áhítva brahmanok tanulnak,
egy szóval tudom megnevezni néked:
                       ÓM

Mert ez a szó maga Brahmá, a legszentebb szó mind között,
s a legszentebb szót ismerve, ki mit kíván, övé leszen.

Ez a legbiztosabb támasz, a legfőbb támasz mind fölött,
aki megőrzi, megtartja: Brahmá egében boldogul.

Ismerője nem születik, nem is hal,
nem származik sehonnan, el se múlik,
ős, születetlen, állandó öröklét,
nem pusztul a testtel, a pusztulóval.

Gyilkos úgy véli, hogy gyilkolt; a megölt azt gondolja, holt;
a valóságot nem tudják, mert az nem öl s nem hal soha.

Kisebb a kicsinél, nagyobb a nagynál,
az élők bensejében rejtekezve.
Nincs gondja, ki az alkotó kegyéből
látja a Lényeg fenséges csodáját.

Ülve a messzeségben jár, fekve eljut mindenhova,
örök tevékeny istenség, rajtam kívül ki ösmeri?

A testekben test-nélküli, változókban nem-változó,
s a jelenlétet ismerve, a bölcs nem érez bánatot.

A lényeg föl nem fogható szavakból,
sem értelemmel, sem sok tanulással.
Kit ő választ ki, az a fölfogója,
előtte a Lényeg magát kitárja.

Gonoszság, nyugtalan lélek, kevélység, áhitat-hiány,
se puszta értelem nem jut a sosem-sejtett Lényegig.

4

A test nyílásait az ős Teremtő
kifelé fúrta, hát mind kifelé néz;
de volt olyan bölcs, ki befelé fordult,
az öröklétet odabenn keresve.

Külső örömöt hajszolnak a balgák
s a halál feszes pányvájába buknak.
A bölcsek tudják, hol a halhatatlan
s nem keresnek szilárdat a lápon.

Alakot, érintést, hangot, valahány ízt és illatot
őáltala ösmérünk föl, rajta kívül mi volna más?
                                  Igen, ez az!

Az álmot és ébrenlétet megkülönböztetjük vele;
a Lényeget a bölcs érti, s nem bánkódik többé soha.

Tiszta mézként eszik mindent e Lényeg, az ő lelke is,
ura múltnak s jövendőnek, ezért nem retteg semmitől.

                                   Igen, ez az!

A hőnél előbb született, víznél előbb keletkezett,
a dolgok mélyén rejtőzik, a lényekben formákat ölt.
                                   Igen, ez az!

Tűzifában rejlő, élőt vezérlő,
mint méhben magzat megbúvó, a Lényeg,
a korán kelők által reggelente
áldozással magasztalt tűz a Lényeg.
                                   Igen, ez az!

Homály, honnét a Nap felkél és ahová lenyugoszik,
az istenek mind rajta állnak, senki se léphet rajta túl.
                                   Igen, ez az!

Ami itt van, az van ott is; ami ott van, az itten is;
halálból kerül halálba, ki itt különbséget gyanít.

Hüvelyknyi nagyságú Lélek a Lényeg közepén lakik,
ura múltnak s jövendőnek, ugyanaz ma, mint holnap is.
                                    Igen, ez az!

Ahogy a hegyi bő zápor vize, ha öntik, ugyanaz marad,
éppilyen a bölcsnek lelke, ki az igazat ismeri.

5

Aki a nem-születőnek, nem-tévedő elméjűnek
tizenegy kapujú várán úrrá lesz: boldog és szabad.

Úszó hattyú és égen lebegő Nap:
oltáron áldozó, s vendég, betérő:
benn él az emberben s a levegőben,
születik vízből, tehénből, hegyekből.

A lehet kileheltetve, s beszíva a lélekzetet,
középen törpeként ő ül, minden isten őt tiszteli.

Ha ez, mely az élő testben tartózkodik, megszabadul
s távozik az élő testből: vajon utána mi marad?
                                    Igen, ez az!

Nem a lehelés-lélekzés, mi a halandót élteti:
mi a lélekzést indítja, ád mindnyájának életet.

Imé előtted feltárom brahmant, az örök titkosat,
s azt is, mi lesz a Lényegből, ha megérkezik a halál.

Anyaméhbe jut száz meg száz, hogy újra testet öltsenek,
mások fába költözködnek, tetteik s eszméik szerint.

Szüntelen, gondosan virraszt a lélek alvás közben is
s a vágyakat s az álmokat alakokba öltözteti.

Ő a legtisztább, ő Brahmá, halhatatlannak mondható,
minden teremtményt ő tart fenn, rajta nem léphet senki túl.
                                            Igen, ez az!

Miként a tűz egy, mégis a világot
áthatva hasonul az egy alakhoz:
minden lény benső lényege egyetlen,
minden alakban kívűle maradva.

Miként a szél egy, mégis a világot
áthatva hasonul az egy alakhoz:
minden lény benső lényege egyetlen,
minden alakban kívűle maradva.

Mint a Nap, szeme az egész világnak,
s nem hágy rajt foltot külső szem hibája:
minden lény benső lényege egyetlen,
nem szennyezi külvilág szenvedése.

Minden lény benső lényege: az egy Úr,
ki egyetlen formáját sokszorozza.
A bölcsek ráismernek bensejükben,
örökre boldogok, míg társaik nem." -

"Ez az: megfejthetetlen szó, minden üdvösség teteje,
de hogyan ismerhetem meg? fénylik-e, vagy visszfénye van?"

"Nem fénylik ott a Nap, Hold, csillagok sem,
nem vakít villám, mégúgysem a tűzláng.
Ő maga ég, az ő visszfénye minden.
Hevét a Mindenség őtőle kapja."

Vekerdi József és Weöres Sándor fordítása

Megj.: Óm szó eredeti jelentése: 'igen'

                    Ísa-upanisad

                                Az Úr titkos tanítása

Om

Teljes az Ott, és teljes ez Itt.
Teljesből teljes felemelkedik.
Teljes a teljesből elszakad.
Teljességben mégis megmarad.
Béke! Béke! Béke!

1. Az Úr ruháját hordja minden, mi sereglik itt a Földön,
   Engedd meg néki, hogy legyen, másnak java ne gyötörjön.

2. Száz évet élhetsz nyugodtan, ha így teszed meg dolgodat,
   Másik választásod nincsen, a sors reád így nem tapad.

3. Az ördögök világait vakság és sötétség fedi,
   Elhullva ide kerülnek önnön lelkük gyilkosai.

4. A mozdulatlan Egy az észt meghaladja,
   az istenek sem tudják utolérni őt,
   csendben állva ér utol minden futót,
   Szélurunk a vizet őbenne tartja.

5. Ő mozdulva mozdulatlan, távolban van Ő és közelben,
   Ő mindenben benne rejlik, kívül van mégis mindenen.

6. Ki az összes létezőket önnön lelkében szemléli,
   minden lényben a Lelket látva többé nincs oka félni.

7. Mert ki minden létezőben önnön lelkére rátalál,
   Az Egységet ismerőhöz hogy érhetne fel gond, homály?

8. Ő körbe kiterjed, testetlen, tiszta,
   világos, sebzetlen, bűn sosem éri.
   Látó bölcs, magától való mindenható,
   a dolgok rendjét örökre kiszabta.

9. Vakságba, sötétségbe buknak a nemtudásnak hódolók,
   de ennél is nagyobb sötétbe a tudást csak kóstolók.

10. Mondták: máshová visz a tudás, máshová a nemtudás.
    Ezt hallottuk az ősöktől, így maradt ránk a tanítás.

11. Ki tudás és nemtudás kettősségét egyaránt tudó,
    az nemtudón halált legyűrő, tudón örökkévaló.

12. Vakságba, sötétségbe buknak a nemlétnek hódolók,
    de ennél is nagyobb sötétbe a létet csak kóstolók.

13. Mondták: máshová vezet a lét, és a nemlét megint más.
    Ezt hallottuk az ősöktől, így maradt ránk a tanítás.

14. Aki lét és nemlét kettősségét egyaránt tudó,
    az nemlétezőn halált legyűrő, létezőn örökkévaló.

15. Aranykoronggal igazi arcod eltakarod,
    tárd fel hát előttünk, ó Gyarapító!
    Az igazak útján járóknak megmutasd!
    
    Gyarapító, Ősbölcs, Rekesztő,
    Nap, Teremtőúrnak fia!

16. Legszebb alakodban látlak meg én,
    a Napban az Ember, az vagyok Én!
    
    Sóhaj az örök szélbe szállj,
    itteni test véges porba omolj!
    
    OM

17. Emlékezz művem, emlékezz a tettre!
    Emlékezz művem, emlékezz a tettre!

18. Tűz, segíts meg minket jó utakkal,
    Ösvények Tudója, vigyél sikerre!
    Téríts le bűn ferde útjairól,
    néked szentelődünk a legszebb szavakkal!
    
     

    OM
    
    Teljes az Ott, és teljes ez Itt.
    Teljesből teljes felemelkedik.
    Teljes a teljestől elszakad.
    Teljesen mégis megmarad.
    Béke! Béke! Béke!

    
    
    
    Fordította: Tenigl-Takács László