Amikor a múltkoriban rád borulva hallgattalak
 - bentről egy Bach kantáta és fúga hallatszott -
villanásokra láttam magamat egy vidéki parasztházban
bő szoknyámból cimbalom hangok peregtek a földre
éreztem a kemencéből kivett cipó meleg illatát
két tenyeremből egy agyagváza énekelte fel magát
láttam magam fateknőben mosni ruhákat
teregetni egy délutáni napsugáron
este egy zománc lavórba csurgott vissza ölemről a szappanos víz
neked voltam egész éjjel illatos és tiszta
hogy amikor reggel hazajössz a városból
testeden bárok és kocsmák maszatjával
hajadban idegen nők illatával
én magam mellé rántsalak az ágyba
nem engedném hogy lefürödj
ragaszkodnék hogy ott azonnal
és hogy hátulról közeledj
és hatolj belém.