Nagy szobrász-kezed alatt
Nagy szobrász-kezed alatt a semmiből tűnik elő a testem, ha Te simogatsz, kedvesem, mindegy: kő, hús, csont, agyag; bármiből bármi leszek neked; Te teremtesz csak magadnak, de mind a kettőnk élvezetére... hát nevezd el testrészeimet régvolt szerelmeid nevére, legyen ez nekik még egy sansz, fakadjanak bíbor s fekete rózsák ajkad és fogad fajansz fénye alatt pergamen bőrükre, mellem, csípőm, combom s nyakam parázsa izzon fel s szemük tükre homályosuljon el a vágyban... bármim lehet bárki neked, csak egyet ne bánts: a szívemet, mert ott egyedül én vagyok, s egyedül csak az a Tied.
|